A Marvel Kapitány remek bemelegítés a Végjáték előtt, a Bosszúálló filmek dömpingjéből nem emelkedik ki, csupán behozza az erősítést.

A Csillagok Háborúját már egyszer hasonlítottam a Mc'Donalds-hoz, most már bizton megteszem a Marvellel is. Aki szereti az bárhol, bármikor a sztenderd minőséget kapja, csalódni nem fog. Vannak nagyon eltalált kedvencek, vannak amik kellenek a jóllakáshoz és vannak amik nem annyira ízlenek, de simán megesszük, mert nem rosszak. Nem lehetnek rosszak. Carol Danvers története kacifántos és ez volt számomra a legjobb része a filmnek. Konkrétan Marvel Kapitánnyá avanzsálása elég sablonos, de a körítése és előadása is különleges.  Nyilván minden a Marvel-standardokon belül értve. Az élményt tovább növeli, hogy Brie Larson egy Oscar díjas színésznő és a Szobában is tetten érhető természetességét Bosszúállóként sem öli ki magából. Csupán néha befeszítve beáll, de melyik szuperhős nem teszi? A 90-es évek stílus frissességet ad, amit a Galaxis Őrzőiből vett retro sláger zenére aprítjuk a rosszakat nyomban el is vesz. Fájdalmasan hiányoltam a megfelelően ütős humormorzsákat és nem a Thor:Ragnarök szintre gondolok, mert engem az kimondottan émelyített, hanem a szokásosra (standard). A nagy Avengers történetet remekül kiegészíti, kerekíti, növeli az amúgy is gigantikus duzzadt univerzumot és még véletlenül sem vesz el belőle, így funkcióját maximálisan ellátja. A Marvel Kapitány fenntartja a Marvel-függőséget, hogy a nagy dobással, a Bosszúállók: Végjátékkal ismét túladagolhassa magát az, aki szereti. Elég sokan szeretik, ez általában látszik a büfé soron.

ELŐZETESEK:

POSZTEREK: