Az Európai Parlament Kommunikációs Főigazgatósága megbízásából a KANTAR PUBLIC nevű közvéleménykutató közzétette idei első mandátumbecslését a májusi Európai Parlamenti választásokra. A cég az EU 27 tagállamban összegezte a legfrissebb közvéleménykutatási adatokat azonos módszerrel. (Nagy-Britanniában a Brexit miatt feltehetően már nem lesz EP-választás.) A teljes jelentés itt érhető el. 

Orbán Viktor és a FIDESZ egy ideje nagy hangon hirdeti: az EP-választások vízválasztót jelentenek majd. A jelenlegi „sorosista” garnitúra néhány hónap múlva sehol sem lesz már. Jön a szuverén nemzetek Európája, „Brüsszelt” most aztán végleg megállítják. Jelenleg azonban úgy néz ki, ilyesmi legfeljebb az M1 Híradó és az Origó alternatív univerzumában fog megtörténni. A közvéleménykutatási adatok szerint ugyanis Európa májusban nem fordul ki a sarkaiból. A populista jobboldal hatalomátvételének az esélye nagyjából nulla.

(A KANTAR PUBLIC mandátumbecslése)

 A KANTAR PUBLIC előrejelzése szerint a polgári pártok közül a választás fő vesztesei a Szociáldemokraták (S&D), és a Néppárt (EPP) lesznek. (Hivatalosan az EPP-hez tartozik a FIDESZ is, bár, hogy Orbán tényleg nekik drukkolna, megkérdőjelezhető...) Ugyanakkor jelentősen növelhetik mandátumaik számát a Guy Verhofstadt vezette liberálisok (ALDE). Ha pedig Emmanuel Macron mozgalma is hozzájuk csatlakozik, közel száz képviselőjük lehet. A zöldek is veszítenek, de 46 képiselővel így is jelentős erő maradnak. Ugyanúgy, ahogy a radikális baloldal, hivatalos nevükön az Egységes Európai Baloldal - Északi Zöld Baloldal (GUE-NGL).

Ami Orbán fő támogatóit, a populista szélsőjobbot illeti: előretörhet a Le Pen-féle Nemzeti Tömörülés, és a Salvini-féle olasz Lega köré épülő ENF képviselőcsoport. Nem tud azonban érdemben növekedni a Szabadság és Közvetlen Demokrácia Európája (EFDD) nevű, szintén szélsőséges frakció. Tagjaik közül a német AfD, és az olasz Cinque Stelle növelheti képviselői számát, de aligha akarnak majd egy csoportban ülni ezután, tekintve, hogy programjaik nem éppen összeegyeztethetőek. Távozik továbbá soraikból a Nigel Farage nevével összefonódott brit UKIP csapata. Végezetül, gyengülni fognak az ugyancsak jobboldali - euroszkeptikus, de vegyes összetételű - Európai Konzvervatívok és Reformisták (ECR) is. Elveszítik a brit konzervatívok 19 képviselőjét, amit a Kaczyński-féle lengyel PiS és társaik nem fognák tudni kompenzálni.

A hagyományos logika alapján ebből az jön ki, hogy az Európa-párti erők - a Néppárt, a Szocialisták, a Liberálisok és a Zöldek adhatják majd az EP képviselőinek legalább 65%-át. A fennmaradókat pedig semmiképpen sem lehet egy kalap alá venni, pláne nem Orbán kalapja alá. A radikális baloldali GUE-NGL például aligha áll be egy jobboldali populista fordulat mögé. Az újonnan csatlakozó politikai erők között pedig mindenféle irányzat hívei megtalálhatóak. Az EP-ben kétharmados többséggel csak két esetben - a Bizottság elleni bizalmatlansági indítvány, illetve az egyes tagállamok tagsági jogainak felfüggesztése tekintetében - szavaznak. „Blokkoló kisebbség” nincs. Gyakorlati szempontból tehát egy 65%-os, stabil Európa-párti többség bőven elégnek tűnik ahhoz, hogy a FIDESZ által áhított populista fordulat elmaradjon.

Az egységsugarú európai polgár itt nagyjából meg is nyugodhatna. De azért van még két kérdés, amire érdemes kitérni. Az egyik a Bizottság elnökének tisztsége, a másik a 21 magyar mandátum - és ezen keresztül Magyarország - sorsa.

(A KANTAR PUBLIC számítása a ZRI, a Századvég és a Publicus felmérései alapján)

A Bizottság elnökének az Európai Parlament a 2014-es választások előtt született politikai megállapodásnak megfelelően - a választáson győztes néppárt csúcsjelöltjét választotta meg. A módszer igen erős szimbolikával bírt: pontosan azt a logikát követte, mint egy tagállami miniszterelnöknél. Az Európai „kormányfőt” az általános választásokon győztes európai párt adhatta. (Ennyit arról, hogy Jean-Claude Juncker egy „senki által meg nem választott bürokrata” lenne.) A jelölés joga formálisan ezúttal is is az Európai Tanácsé, és Donald Tusk, az ET elnöke nem is volt hajlandó garanciát adni, hogy a tagállamok valóban az egyik csúcsjelöltet javasolják majd. Összességében azért mégis az a valószínű, hogy így lesz. Ebben az esetben a két fő esélyes néppárti német Manfred Weber és holland szociáldemokrata Frans Timmermans lesznek. Ha az EP úgy áll össze, ahogy a prognózis előrevetíti, a legerősebb frakció az EPP marad, de többsége nem lesz. A csúcsjelöltek versenye pedig nyíltnak tűnik, és azon múlhat, hogy a végén az ALDE, a Zöldek és az újonnan bejutó pártok képviselői ki mellé állnak. Még akkor is, ha bejön Manfred Weber valószínű taktikája, hogy a FIDESZ-t párttársai minden tiltakozása ellenére a Néppártban megtűrve megkaparinthatja majd a szélsőjobb szavazatait.

Ami a magyar választást illeti, a tanulmány a Fidesz, a jobbik, az MSzP-P koalíció, és a DK számára valószínűsíti a bejutást. A számok értékeléséhez érdemes tudni, hogy a KANTAR PUBLIC magyar adatokat a cég a Századvég, a Publicus és a Závecz Research (ZRI) felméréseinek átlagából vezeti le. Márpedig, a három mérés között jelentős eltérés van. Így amikor tizedszázalékokon múlhat, hogy a Momentum, vagy az LMP megugorják-e küszöböt, a magyar előrejelzést érdemes fenntartással fogadni.

(Forrás: kozvelemenykutatok.hu) 

Magyar szempontból összegezve az EP számára készült kutatást - feltéve, hogy a tényleges eredmény az előrejelzés szerint alakul - a mostani közvéleménykutatásból három következtetés vonható le:

• Először, ahogy már mondtuk, Orbán nem lesz Európa ostora, Brüsszel - nodepláne Strasbourg - májusban sem fog megállni.
• Másodszor, hogy Európa hogyan viszonyul majd Orbán rezsimjéhez - méla undorral élni hagyja, vagy nyíltan ellenségként kezeli - azon múlhat, hogy a bal- és a jobboldal közül ki kapja meg a Bizottság elnöki tisztét, és hogy Manfred Webernek szüksége lesz-e a FIDESZ szavazataira.
• Harmadszor, természetesen nagyon nem mindegy, hogy az Európai Parlamenten belül kik képviselik Magyarországot. A stabil Európa-párti többség egyben azt is jelentené, hogy a közeljövőben az integráció fontos területeken felgyorsulhat. Mivel a több sebességes Európa már valóság, amíg Orbán Viktor a miniszterelnök, Magyarország ki fog maradni, és tovább sodródik a periféria felé, amíg egy szép napon esetleg le nem esik a térkép széléről. Ennek egyedül az Európa-párti magyar EP képviselők vethetnek némiképp gátat. 

Úgyhogy, ha kérhet ennyit az egyszeri blogger, tessék szépen beírni a naptárba május 26-át...