A Magyar Narancsnak adott interjút Koncz Zsuzsa, beszélt:

• jelenről,
• múltról,
• pályájáról,
• koncertről.

Első nagylemeze ötven éve jelent meg, márciusban pedig Aréna-koncertet ad az énekes. Nem búcsúzik, műsorának címe mégis: „Így volt szép…”; összegez. Az interjú egyik legérdekesebb része, amikor Koncz Zsuzsa a közállapotokról beszél.

A kérdésre, hogy nem tart-e attól, hogy politikai okokból elveszíti közönsége egy részét, a művész azt válaszolta:

Meglehet, és ezt sajnálom is, de nem tudom megtagadni önmagam akkor sem. Ilyen vagyok. Egyébként a közönséget nem számolni szoktam, hanem szeretni. Remélem, hogy ők viszontszeretnek! Hálás vagyok azoknak, akik velem vannak, és határozottan hiszek abban, ha nem is válthatjuk meg a világot, de gazdagíthatjuk azzal, amit tudunk, amink van. A többség békében akar élni, ha hagyják. Sajnos, úgy tűnik, nem hagyják. A gyűlöletre kihegyezett közéletből az látszik, hogy választott politikusaink semmibe veszik egymást, a saját maguk írta törvényeket is, és persze legfőképp rólunk nem vesznek tudomást. Hát ilyesmikről is szólnak a dalaim, amelyek azért szórakoztatóbbak, mint egy beszélgetés, mert a zene érzelmi ereje sokat hozzájuk tesz.

A Narancs munkatársa megkérdezi tőle azt is, hogyan értékeli saját, öt évvel ezelőtti mondatait. Akkor azt mondta, „mára a viszonyok annyira zavarosak lettek, hogy ha minden így marad, nekem is gondot fog okozni, kire szavazzak. Azt tudom, mit nem akarok, de nagyjából ennyi.”

A még rejtett „tarta­lé­kok­banˮ hiszek. Számomra hatalmas meglepetés a fiatalok növekvő érdeklődése, részvétele a tüntetéseken, például a decemberi tiltakozásokon is. Azt hiszem, hogy bennük lehet a remény, őket nem lehet elhallgattatni és hazugságokkal etetni, mert nem hiszik el, és nem félnek. Ők már az internet nemzedéke, nem akarják azt, ami most van, mert a jövőjük forog kockán; bátrak, mert szabadnak születtek, szabadon nőttek fel, nyelveket beszélnek, elméletben tudják, hogy milyen egy demokrácia. Gyakorolni is akarják!