Termeszd meg télen is saját zöldséged! Ha nekem sikerült, neked is fog! Itt a szakértőtől szerzett recept, amit leteszteltem.
Vinkovits Ági biokertésztől szereztem meg a még növénygyilkosoknak is könnyen megvalósítható csíráztatási receptet. Ági évek óta nevel csírákat. Tavaly, amikor forgattunk a Gasztroangyallal, ő biztosította a csírákat a fogáshoz, amit Borbás Marcsinak készítettem. Marcsi imádta őket, szóval elismert gasztronómiai szakértő is tesztelte már Ági növényeit. ;)
A hónapban a Napi Táptudás facebook oldalán a téli zöldség- és gyümölcsfogyasztás volt a téma. Ennek kapcsán eszembe jutott, hogy milyen jó lenne újra megpróbálkozni a csíráztatással. Többször is csíráztattam már, de az eredmény nem mindig volt sikeres, így felhagytam vele. Aztán jutott eszembe, hogy segítséget kérek, és átgondolom korábbi hibáimat.
Amikor nem jött össze a dolog, azzal volt a baj, hogy a csírák büdösek lettek, néha berothadtak. Ennek az lehetett az oka, hogy túl sok víz maradt a magokon. Eddig boltban kapható háromszintes tálcás csíráztatóval próbálkoztam, hiába hallottam többször is, hogy a befőttes üveg a legjobb megoldás. Valahogy az olyan túl egyszerűnek tűnt… Aztán, hogy Ági is esküdött a sima befőttesüvegre, beláttam, hogy az egyszerűbb megoldás lesz a jobb. És valóban. Minden flottul ment, és kezelni is sokkal egyszerűbb volt a rendszert, mint egy háromrészes tálcát, aminek a réseibe egy csomó csíra beragad, így nagy macera minden egyes átmosás. Az átmosáshoz kitaláltam egy szerintem hatékony módszert, amit nemsokára bemutatok majd. De előbb lássuk, miket és hogyan csíráztattam.
A kezdő magszett: lencsék, babok
Azt kértem Ágitól, hogy olyan magokat javasoljon nekem, amiket a legbénább ember is ki tud keltetni pár nap alatt. Ő erre a mungóbabot, a vörös- és beluga lencsét javasolta, aminek nagyon megörültem. Egyrészt ezek a hüvelyesek most egyre trendibbek, mivel remek fehérjeforrások, és az állati eredetű fehérjeforrásokhoz képest környezetkímélőbb az előállításuk. Van bennük szénhidrát is, ami magas rost- és fehérjetartalmuknak köszönhetően csak lassan emeli meg a vércukorszintet. Többféle vitaminban és nyomelemekben gazdagok, a top 3-at egy lentebbi táblázatban be is mutatom.
Az eljárás:
Az alábbi instrukciókat kaptam:
„mungóbab: 12 órára beáztatod (mondjuk egy éjszakára), de persze az a legjobb és szabályos, ha közben egyszer átcseréled a vizet. Utána naponta kétszer átmosod. Szobahőmérsékleten összesen két és fél nap alatt kész. Növesztheted nagyra is akár, úgy is izgalmas. Elég strapabíró.
beluga lencse: nagyon szép, fekete lencse, ropogós, friss, talán halra emlékeztet. én nagyon szeretem :) ő meg a vizet szereti, úgyhogy ezt is áztasd 12 órát, és akár egy nap háromszor is mosd át, akkor lesz szép, egyenletes. Persze, kettővel is megnő :) szintén két és fél nap.
vörös lencse: ezt elég 5-6 órát áztatni, utána naponta kétszer átmosni. Szereti a levegőt. Nagyon le kell csöpögtetni, könnyen csúnya lesz a vízben. Kicsit gyorsabban kel, de ez is maradhat addig, mint a mungó és a fekete. Borsosabb, szárazabb íze van, nagyon finom.
Ez a három együtt olyan szép színes, a textúrája is mindnek más. Nagyon izgalmasak!”
Így zajlott a csíráztatás
0. nap: Úgy döntöttem, hogy mindhárom hüvelyeset egyszerre fogom csíráztatni. Mindhárom magból két maréknyit használtam fel. Az én kezemben egy marék 35 gramm volt, így összesen 210 gramm mag indult útnak. A beluga lencsét és a mungóbabot beáztattam egy éjszakán át, közben egyszer lecseréltem a vizüket. A a vörös lencsét 6 óra áztatás után lecsepegettem.
1. nap: Átmostam, lecsepegtettem a még ázó magokat és a vörös lencsét, és összekevertem őket. Ezután kétfelé osztottam őket egy-egy befőttesüvegbe. Az üvegek száját egy leselejtezett harisnyával fedtem le.
Itt hadd büszkélkedjek el a saját fejlesztésű bombabiztos csíra-víztelenítő rendszeremmel. Egy nagyobb darabot a harisnyából kifeszítettem a salátacentrifugám szájára, a másik végét pedig áthúztam az alján. A centrifugát csak óvatosan tekergettem, nehogy eltörjenek a hajtások. Szerintem remekül működik a dolog, nem maradt vízfelesleg a csírákon, nem kezdtek rohadni sem.
Nincs mese, a konyhában néha MacGyver-nek kell lenn
2. nap: Reggel elaludtam, csak egy fotóra volt időm (mint táthatjátok, beindultak), és csak délután mostam át őket. Szerencsére túlélték.
3. nap: Reggel végeztem egy átmosást, és délután utoljára átmostam a már kész csírákat. Abszolút elégedett vagyok az eredménnyel.
A 210 grammnyi magból 330 gramm csíra lett. Az alapanyagköltség ekkora mennyiségnél 317 forint volt. Megnéztem az Árgépen, mennyibe kerülnek a kész bio csírák, és bizony ezt a mennyiséget körülbelül 3330 forintért vettem volna meg! Lényegében tízszeres áron…
Akkor most nézzük meg táplálkozási szempontból, hogy 317 forintért és némi időért és figyelemért cserébe mit kaptam. A fontosabb beltartalmi jellemzőket az alábbi ábrán láthatjátok (tápanyag adatok: USDA adatbázis).
Szerintem ez a mennyiség kettőnkre két-három nap alatt el fog fogyni. Készítettem bulgurt, párolt spenótot, felvágtam némi répát, szárzellert, és két marék tökmagot is lepirítottam. Ezekből és a csírából bármikor össze tudok dobni egy ilyen szuper, tápanyagokban gazdag salit. Egy kis hidegen sajtolt olajjal és citromlével vagy ecettel érdemes meglocsolni, no meg a frissen őrölt bors...
Hatalmas sikerélmény volt ez a csíráztatás. Igaz, hogy van vele némi macera, de igazi kikapcsolós tevékenység. Azt hiszem, én kéthetente simán be tudom iktatni az életembe, lehet, hogy Ti is... :)
Andi
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.