Szakítottunk, de még mindig kötődöm hozzá

2019. január 23. 07:56 - csajokespasik

„Nőiesen bevallom, akkor egy kicsit rápattintottam az ivásra, nem súlyosan, nem voltam tajtrészeg soha” – A pasi elfelejti bevallani, hogy az anyjához való költözést nem ideiglenes megoldásnak szánja, és a csaj ezt igen nehezen viseli. Már szakítottak azóta, mégis kötődik exéhez. Hogyan lehetne ebből kikúrálni?

 

Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

 

Egy volt osztálytársamon keresztül ismertem meg a páromat, 2017 nyara óta voltunk együtt. Hamarosan beköltöztünk az édesanyjához „ideiglenesen” mondván: a segítségünkre lesz. Elfelejtett szólni, hogy ő ezt tulajdonképpen állandóra, vagy legalábbis bizonytalan időre kívánja tervezni. Közben majd gyűjtünk saját, közös otthonra, mondta.

Aztán kiderült, hogy neki esze ágában sincs elköltözni innen. Noha külön életterünk volt, anyuka jött-ment, minden napszakban találkoztunk vele. Amikor ennek nagyon finoman hangot adtam, azt mondta, hogy szerinte nem tudom elviselni, hogy kezd velünk együtt változni, fejlődni a kapcsolatunk is. És vagy megszokom, vagy majd kiheverem...

Nőiesen bevallom, akkor egy kicsit rápattintottam az ivásra, nem súlyosan, nem voltam tajtrészeg soha, de sűrűbben jártam el egyik barátnőmmel, és otthonra mindig volt egy üveg fehérbor bespájzolva. Őt nem zavarta, volt, hogy ivott is belőle olykor egy keveset.

És az egyebek: - Ő vallásos, én nem. - Akkor segít valamiben, ha kedve van hozzá (de akkor legalább tisztességesen és véghez is viszi, amíg nincs kész), - Ő próbált nevelni, én meg ellenálltam. - Pozitívum, hogy hűséges és megbízható volt, nem az a félrelépő típus, ezzel szemben kicsit bárgyú is, és lassú, gyakran döntésképtelen és az egyszerű megoldások híve.

Részemről az ott lakás teljesen más volt, mert a párom szülővárosáról van szó, és nekem kéne elköltöznöm, pont ahogy ideköltöztem. Mivel tudtam, hogy a legcsekélyebb esély és jel sincs, hogy ez változzon, belenyugodni nem fogok, elmondtam, mi a bajom és elköltöztem, vállalva az ezzel járó mizériát.

Azóta csak telefonon beszélünk. Nincs senkije. Nekem sem. Nem volt igazi szerelem, de megjelent bennem egy új érzés: nem vágyom tőle csókra, nem kívánom vele a szexet, mégis azt érzem, hogy valamilyen szinten még függök tőle. Néha hibáztatom magam, hogy ezt elkapkodtam. Néha zavar, ha nem hív, vagy nem ír, vagy ad hírt magáról bárhogyan. Volt egy időszak, amikor nem tudtam elképzelni nélküle az életem, de ez lassan elhalványult. Mi ez? Lezártuk, akkor miért függök tőle még mindig érzelmileg, és miért kötődöm hozzá? Hogyan lehetne ezt megoldani?

 
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://csajokespasik.blog.hu/api/trackback/id/tr7714583370

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása