szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?

A profik az állat iránti tiszteletet hiányolták.

A színésznek a Bors szerint nagy álma vált valóra azzal, hogy lelőhetett egy kafferbivalyt egy afrikai szafarin. Minderre azért volt lehetősége, mert a Fishing & Hunting nevű csatorna útifilmet forgatott vele Dél-Afrikában.

A szafarit vadászattal dobták fel, és bár sokáig eredménytelen volt, Stohlnak végül mégis sikerült elejtenie élete első kafferbivalyát, mégpedig három lövéssel. Ebben a meglehetősen felfokozott lelkiállapotban a következőket mondta: „Odalőttem. Elkezdtek szaladni a bivalyok. Az enyém lassult, lassult, majd eldőlt. Gondoltam magamban: ez nektek a bivalyvadászat? Első lövés, és a bivaly fekszik? De ekkor a párom kezdett el kiabálni mögöttem: áll föl a bivaly, áll föl a bivaly! Az, amelyiket halottnak hittük. B… meg! Azt a k… életbe! Az Isten b… meg!”

Közben puskáját a feje fölé emelve rázta, majd megölelte kísérőjét. Később né­hány felvétel még készült az elejtett bivaly mellett, majd a kamera előtt koccintva, egy jókora szivarral a kezében köszöni meg kísérőjének az élményt – írja a Bors.

Ez a káromkodással nyomatékosított lelkesedés váltott ki ellenérzéseket sok vadászból a lap szerint. Bajdik Péter, az Országos Magyar Vadászkamara főtitkára a Borsnak azt mondta: „Tiszteletet kell mutatni az elejtett vad iránt, hiszen nem a mészárosai vagyunk, hanem az elejtői. Büszkeséget természetesen minden vadász érez, amiért sikerült kijátszania a vad érzékszerveit, ám aki nem sajnálja az elejtett állatot, az nem is becsüli”. Szerinte az elejtett vad felett kimutatni az örömöt nem etikus, még akkor sem, hogyha örömöt érez a vadász, annak mindenképpen sajnálattal kell vegyülnie.