Jennifer Aniston az Elle magazinnak adott egy végtelen hosszú interjút, amelyben a gyerekvállalás mellett a közössédimédia-platformokon való jelenlétről és az előző házasságai sikereiről (igen, sikereiről) is beszélt. De a legérdekesebb talán mégis az, hogy milyen rémes viszonyt ápolt az anyukájával, Nancy Dow-val, és hogy ezt miként fordította a saját maga javára. Leginkább megerősödött, és bölcsebbé vált tőle. 

Azt mondja, már fiatalkorában kénytelen volt végignézni, ahogy elemeire hullik a szülei házassága, aminek hatására az anyja csupán egy érzelmileg kiégett személlyé változott, egy idegen nővé, akivel egész gyerekkorában képtelen volt kommunikálni. 

Lánya iránt tanúsított közömbös viselkedése miatt Dow végül teljesen eltávolodott, ami miatt Aniston sokáig neheztelt rá, de aztán belátta, hogy az ugyancsak színésznőként dolgozó anyja nem szándékosan bántotta őt. 

Anyukám nem azért viselkedett úgy, ahogy, mert egy hülye picsa volt, vagy mert szándékosan akart mély sebeket ejteni rajtam, hogy egy tonna pénzembe kerüljön elmulasztani őket, hanem azért, mert nagyon szeretett engem. 

És most már, ahelyett, hogy a kialakult sebek nyomait nyalogatná magán, inkább afféle példaként lebeg Aniston szeme előtt, hogy miként NEM akarja élni az életét soha. Azt mondja, már tudja, hogy az anyja csak megpróbált túlélni, és a legjobbat kihozni magából, miközben anyagi gondokkal küzdött, és egy olyan férjjel hadakozott, aki igazán, társként soha nem volt jelen az életében. 

Azt hiszem, a 80'-as években egyedülálló anyának lenni iszonyatos lehetett

- mondta el az interjúban.

Ennek kapcsán nem csoda, hogy szóba került az is, ő maga akar-e gyereket (ahogy ez minden héten kétszer felmerül az újságírókban). Azt mondta erre, egyelőre nem tudja, mit hoz a sors, gyereket vagy pasit, esetleg mindkettőt, de a tudománynak és a csodáknak hála már a sorrendet sem kötelező betartani. 

A színésznő, aki azért nincs fenn egyetlen közösségimédia-platformon sem, mert amennyire lehet, szeretné megtartani magának a privát szféráját, egész mélyen kitárulkozott ebben az interjúban, így ahogy azt kell, a házasságairól is mondott pár szót. Meglepő módon csupa pozitívat. 

A házasságaim, véleményem szerint, kifejezetten sikeresek voltak. Aztán, amikor a végükhöz közeledtek, meg kellett hoznunk egy döntést, hogy boldogok lehessünk. A boldogság ugyanis nem mindig marad meg abban a szövetségben, amelyet egymással kötöttünk.