Valamilyen megrögzött lázadás miatt állandó kényszert érzek rá, hogy anyukám konyhai módszereit és receptjeit megváltoztassam. Ennek legtöbbször az az eredménye, hogy a kedvenc gyerekkori ételeimet képtelen vagyok még csak hasonlóra is elkészíteni, amilyen az otthoni.
Az egyetlen kivétel a sütőben sült fasírt, amivel kapcsolatban kénytelen voltam belátni, hogy egyetlen lépésben sem szabad megváltoztatnom anyu receptjét. Sokáig ellustultam a dolgot, és kihagytam a hagymát: a húsgolyó kemény lett. Aztán mégis beletettem, de nem pároltam meg előtte, gondolván, majd csak megsül a hússal együtt. Így a fasírtokban kis ropogós hagymadarabkák maradtak, ami nem nyújtott túl kellemes élményt. Aztán ki akartam kerülni a zsemleáztatás lépését, és morzsával helyettesítettem - ettől is megkeményedtek a golyók.
Végül beadtam a derekam, és pontosan úgy csinálom, ahogyan kell, és így tényleg minden alkalommal tökéletes lesz. Anyu sosem sütötte olajban, mindig csak a sütőben, viszont az így megspórolt zsiradékot némi szalonnával, később a zsírmennyiség csökkentése végett füstölt sonkával helyettesítette. Ezzel nem csak a kiszáradástól védte meg a fasírtokat, de a füstölt hús zsírja szép lassan beleszivárgott a húspogácsákba plusz ízt adva nekik.
Fotók: Ács Bori/Só&Bors
