Amikor a virágboltok kínálatában megjelenik, minden híradásnál hitelesebben tudjuk, hogy nyakunkon a Mikulás, közeledik a karácsony és pezsgőt kell vásárolni szilveszterre.
Aligha van ezekhez a jeles napokhoz illőbb virág, mint a mikulásvirág, amely évtizedek óta a legnépszerűbb téli, virágos szobanövényünk.
Botanikai szempontból a mikulásvirágnak az a különlegessége, hogy a hajtások végén kifejlődő virágai jelentéktelenek, nem díszítő értékűek: szépségüket látványosságukat a színes - piros, piros-cirmos, rózsaszínű, fehér - felleveleinek köszönhetik. Ezek nagyon tartósak, szobai körülmények között másfél-két hónapig is frissek, üdék maradnak.
A mikulásvirágokat a kertészetek tőzegbe vagy tőzeggel kevert kerti földbe ültetik, amely a fűtött szoba száraz levegőjében gyorsan elveszti a víztartalmát, ezért a növények tartós díszítőértékét csak a gyakori öntözésük garantálhatja. Kedvező számukra, ha éjszakára hűvösebb helyiségbe állítják a növényeket.
Sok virágkedvelő kívánsága, hogy az idén szépen virágzott mikulásvirág a következő évben is díszítse az otthonukat. Ennek érdekében, amikor a levelek jelentős része már elsárgulva lehullott, csökkenteni kell az öntözést, hűvösebb, 12 C°fok körüli hőmérsékletű helyen kell tartani a növényeket, vagyis pihentetni kell őket. Májusban a hajtásait kb. egyharmadukra kell bekurtítani, majd a szabadban, félárnyékos helyen tartva át kell ültetni és öntözni, tápoldatozni szükséges. Ha friss hajtásokat hoztak, akkor október elején ismét a lakásba kell állítani a növényeket. Hogy biztosan fejleszthessenek virágokat és színes felleveleket, gondoskodni kell arról, hogy hat héten át napi 12 óránál kevesebb megvilágításban részesüljenek.
A mikulásvirág április-májusban dugványozással szaporítható.
Figyelem! Metszéskor, átültetéskor ügyelni kell arra, hogy a hajtásaiból kicseppenő tejnedv ne jusson fedetlen bőrre, mert ez az érzékenyeknél allergiás kiütést, bőrgyulladást okozhat.
