A TV2 idén ősszel bemutatott egész pályás letámadásának részeként visszahozta tavalyról az elég sikeres Ninja Warrior nevű vetélkedőt, amiben a kistarcsai műkörömépítő és a szekszárdi grafikus is megmutathatja, hogy ő a legügyesebb és a legerősebb az országban.

Komoly változásokkal tért vissza a műsor, Tillán, a TV2-es műsorok kötelező bútordarabján kívül mindenkit lecseréltek. Mádai Vivien helyett ezúttal már Stohl Luca álldogál a pálya mellett és interjúvolja a játékosok kísérőit. Majka helyére pedig Kasza Tibor érkezett, akinek papíron otthon kellene lennie a kommentátorállásban, hiszen a TV2-nél azt gondolják róla, hogy a csípőből kiosztott beszólások úgy jönnek neki, mint Tiborcz Istvánnak a szállodaépítések. 

Ezenkívül minden maradt a régiben, így például a műsor hossza is, amire továbbra sincs emberi magyarázat. Ha valaki az adás összes percét, minden kiblőrözött bazdmegolását, megfeszült kapaszkodását és medencébe esését végig akarja élvezni, akkor három és fél órát lesz kénytelen rááldozni. Ez feldolgozhatatlanul hosszú idő, nem értem mögötte a koncepciót. Előfordulhat, hogy a megvásárolt licensz miatt nem lehet tovább bontani az adásokat, de ebből kijönne heti 5 adás is. Ebben a formában együltő helyben végignézni az adást majdnem annyira fárasztó, mint egyszer végigmenni a pályán.

A műsor felépítése rém egyszerű, ha valaki esetleg nem tudná, akkor leírom, hogy minden játékosnak egy lehetősége van, hogy nekimenjen az akadályoknak és minél rövidebb idő alatt elérje a célban található piros gombot. A teljesítéshez az erő és a mozgáskoordináció változatos keverékére van szükség.

Az adás elején a készítők megpróbálják egy animáció segítségével elmesélni, hogyan épül fel majd ez a 10 rész és mikor mennyi továbbjutó van, de az első reklámszünet végére erre nem hiszem, hogy sokan emlékeznek a részletekre. A lényeg, hogy 6 héten keresztül jönnek a selejtezők, mindig 50 versenyzővel. Itt először megfelezik a mezőnyt, az első pályát leggyorsabban teljesítő 25 játékos megy tovább egy újabb pályára, ahonnan a legjobb 15 kerül a középdöntőbe. A 6 selejtező után létrejön egy 90-es mezőny, ahonnan 20-an kerülnek majd az igazi nagy döntőbe, ahol 20 milliót lehet nyerni, de ehhez az összes akadályt teljesíteni kell, ez pedig világszerte a formátum különböző változataiban nagyon ritkán szokott összejönni.

Az adás felépítése viszonylag egyértelmű, kapunk néhány felvezető videót az érdekesebb foglalkozású, vagy életvitelű játékosokról, az első adásban van például traktorokos, evangélikus lelkész, de feltűnt a börtönt nemrégiben megúszó VV Indián, illetve Sebestyén Ági is. Utóbbi a kisfilmjében nem tudta kimondani az influencer szót, pedig ez a foglalkozása és ekkor azt hittem, hogy ezért szerepel majd a kritikában, de aztán elindult a pályán és nagyon csúnyán eltörte a lábát. A műsorban nyilván benne van a komoly sérülésveszély is, az első adásban csak kettő komolyabb volt szerencsére.

A felépítést tekintve a hosszal van a legnagyobb baj, három és fél órán keresztül egyszerűen csak nem érdekes, ahogy a néhány testépítő, meg hivatásos sportoló között feltűnő grafikus hobbilovag meg evangélikus lelkész mindenféle csövön ugrál. Az sem segített az első adásban, hogy Tilla és Kasza Tibi között még nem volt meg az összhang. Egy idő után már ők is kifogytak a szavakból, s csak rimánkodni tudtak, hogy jöjjön már végre egy nindzsa, aki megnyomja a piros gombot. Nekik itt ugye inkább kedvesnek és támogatónak kell lenniük, de ezt a lelkesedést sem lehet normális keretek között fenntartani ilyen hosszú időn keresztül.

Mivel egyszeri próbálkozás van, ezért igen nagy a szerencse faktor is és így nehéz narratívákat építeni, pláne ha valakinél nem számítottak arra, hogy továbbjut és nem forgattak vele kisfilmet, illetve még kísérő sem jött vele a műsorba. A barátok, családtagok egyébként a néhai cukiságfaktoron kívül pontosan semmit nem adnak hozzá a képhez, szerencsére nem is került be végül az adásba túl sok ezekből az interjúkból.

Igazából ha valaki random embereknek akar szurkolni azért, hogy végigmenjenek a pályán, akkor bőven elég két reklám közötti időt megnézni az adásból, addig nem válik nagyon ismétlődővé a pálya és az sem tűnik fel, hogy hogyan fárad egyre jobban a két kommentátor. Összességében nem rossz formátum a Ninja Warrior, de nem látom, hogy miért áldozna valaki erre minden héten három órát.