Sosem szabad hinni a kritikáknak és a véleményeknek…. Annyiszor elmondtam már magamnak, de még mindig félve nézek meg egy filmet, amiről előzetesen rosszakat olvastam.

Nagyon szerettem ezt a történetet és kicsit meg is borzongtam tőle.

Pablo Escobar (Javier Bardem), a hírhedt kolumbiai drogbáró életéről készült a film, mely elsősorban a kolumbiai tv-s hírességhez, Virginia Vallejo-hoz (Penelope Cruz) köthető szerelemi szálon fut végig, bár kétségtelen, hogy ez nem egy romantikus történet. A legkevésbé sem.

Az alapok: a film elején a főszereplőnő már az amerikaiak védelme alatt áll, hogy segítse a nyomozásukat Pablo ellen. Innen ugrunk vissza az időben egészen addig, amikor először találkozott Pablo Escobar és Virginia Vallejo, megtudjuk, hogyan lettek szeretők, hogyan voltak egymás hasznára így vagy úgy. (Innentől erősen spoileres az írás!) Például Pablo a televízióban szerepelhetett, ahol riporterként Virginia is próbált róla igazán pozitív képet festeni, hiszen Pablo sokat tett a kolumbiai szegényekért. Ugyanakkor persze ékszereket és pénzt tekintve nyilván Virginia sem járt jól.)

Érdekes egyébként, de egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy ez a két ember valaha is szerette egymást, pedig ezt a látszatot akarja kelteni a film. Mindketten meglátták a másikban azt, amit kihasználhattak, amit előnyükre fordíthattak. A végére persze nem sok jó maradt ebből a kezdetben gyümölcsöző kapcsolatból és ez több mindennek is köszönhető. Egyrészt Virginia élete teljesen tönkrement, miután már hazájában is közellenségnek tartották Escobart, és emiatt a nő elveszítette a munkáját, és állandóan zaklatták múltja/exe miatt. A félelem viszont nyilvánvalóan visszatartotta attól, hogy Pablo ellen tegyen…

Másrészt Pablo is úgy viselkedett, mint egy igazi gyökér: amikor már nem vette hasznát Virginiának, vagy már kezdett korban kicsit öregedni a nő, már a sokkal fiatalabb, csinosabb lányok (tinilányok) feküdtek Pablo ágyában, és a megunt szeretővel már nem foglalkozott. Nem érdekelte, hogy a nő elveszítette mindenét, sőt igazából le is szarta az egészet, hiszen Virginia nyilván csak a pénzéért volt vele – ő legalábbis biztos volt ebben. Virginia talán talán tényleg azt hitte, hogy szereti/szerette ezt az embert, akit egyébként - látva csak ebben a filmben elkövetett bűneit - nagyon nehéz elképzelni, hogy egy értelmes nő szerethet.

Az igazságot vajon ki tudja? Nyilván volt valamennyi szerelem is az elején, de amikor azt látod, hogy a szerelmed rendőröket, politikusokat ölet meg, egy idő után talán a legnagyobb szerelem közepette is elgondolkozol azon, hogy rendben van-e így…

A film tehát hangsúlyozottan nem romantikus film, attól még mert ennek a két embernek a kapcsolata a kiindulópont. Kettejük kapcsolatán keresztül kapunk teljes képet Escobarról: ha valaki még semmit sem tudott róla, pontosan beleláthat a drogbáró felemelkedésébe és bukásába, mint ahogy a legelborzasztóbb rémtetteibe is. (Számomra a legdurvább jelenet az a kivégzési módszer volt, amikor egy férfi hátára rákötöztek egy kutyát, és bottal verték – mármint a kutyát, aki nyilvánvalóan teljesen megvadult. De még mondhatnám a luxusbörtönbeli kivégzést is akár.)

És akkor a végére a címben már feltett kérdés: nem igazán értem, hogy a magyar fordítás alapján miért lett a film címe Escobar.

Igen, persze értem, hogy Pablo Escobarról szól a film, de azért ez ennél sokkal jobban specifikálható:

• A filmet egy könyv alapján készítették, aminek címe Loving Pablo, Hating Escobar volt. A film angol címe tehát átvette annak első felét, de nem véletlenül.
• A könyv írója a Penelope Cruz által megformált Virginia Vallejo volt, aki egyrészt szerelmes volt Pabloba (vagy azt hitte), de gyűlölte a drogbáró Escobart.
• Az egész könyv/film, erősen fókuszál tehát arra, hogy a főhősnő szemén keresztül lássuk Pablo Escobart. Ez nem teljesen egy higgadt, objektív ábrázolása tehát Escobarnak, hanem bizonyos szempontból nagyon is szubjektív.

Éppen ezért nem értem, miért nem lehetett a magyar címe is ennyi: Pablot szerettem.

Vagy sejtelmessé tenni: Pablot szerettem, de…

De mindegy, csak nekem a film megtekintése után ez nagyon szemet szúrt.

Pontszám: 7,5

Utóhatás: Szeretem azokat az igaz történeten alapuló filmeket, amik felkeltik a kíváncsiságomat, és utána még hosszú ideig bújom a netet, hogy jobban utánaolvassak. Most is olvastam a film után Escobbaról és Virginiáról is.

Valamint megállapítottam: borzalmasak voltak a ruhák a 80-as években!!!