Mission: Impossible - Fantom protokoll - Kritika

A gödörből a világ legmagasabb épületének csúcsára

KRITIKA: Mission: Impossible - Fantom protokoll

A korábbi lehetetlen küldetések:

Már megint szarban van. Már megint Ethan Hunt a hunyó. És ezúttal csak egy Bruce Springsteen-pólóra tellett (az egyik jelenetben), de legközelebb húzhatna már egy "ide sározzatok" feliratút, ugyanis a kifogyhatatlan számú külső-belső ellenségek sportot űznek abból, hogy őt tegyék meg bűnbaknak. Ezúttal a sárdobálás odáig fajul, hogy az amerikai kormány beindítja a Fantom protkollt, azaz teljesen felszámolja az IMF-et, melynek éppenséggel Ethan Hunt a legkitűnőbb ügynöke. Szerintetek szó nélkül hagyja ezt?

Hát persze, hogy nem. És ezt az analógiát a figurát eljátszó Tom Cruise karrierjére is rá lehetne húzni. Sokszor megpróbálták már lenyomni, de ő mindig felállt - mit felállt: egyenesen a plafonig ugrott, és közben makulátlan mosolyát villogtatta (ami nem mindig volt ám ilyen!). Sokáig úgy tűnt, hogy a hírhedt kanapé-akrobatikájának, kirakatba tett szerelmi életének és szcientológus marhaságainak köszönhetően irigyeinek és a kiéhezett sajtónak már-már sikerül két vállra fektetni őt, és ez a 2000-es évek második felében készült filmjeinek bevételein is meglátszott - a támadók viszont egy dologról elfeledkeztek: Tom Cruise mindig is több volt, mint színész, több mint egy utált vagy istenített szépfiú, ő egy intézmény. Mi több, egy egyedülálló természeti csoda, egy "force of nature", ahogy az angol mondaná; filmjeit totális átéléssel gyártja, mindig mindenhol ott van, nem ritkán ő a producer, ő a kaszkadőr, és még kávét is hoz a rendezőnek, de előtte megkérdi, hány cukorral kéri. Ha valaki képes bármiféle támadások közepette talpra állni, az Tom Cruise.

Ahhoz viszont kellenek az olyan filmek, mint amilyen például a Mission: Impossible franchise negyedik tagja, amely maximálisan megérdemelte a kritika és a közönség elismerését. Lehet, hogy megkésettséget szimatolva kissé félve ültünk be rá, de a 2011 karácsonya előtt érkező moziból végül simán az év legjobb popcornfilmje lett. Jobb a szuperhősök aktuális tevékenységénél, jobb J.J. Abrams szörnyes (kor)szellemidézésénél, de még Tintin amúgy kitűnő bemutatkozásánál is, tudniillik egy olyan franchise egyik legsikerültebb tagját köszönthettük benne, amely mindig is a nagyvászonra kívánkozott, hála világjáró kalandjainak és feszült izgalmainak, a fényűzésnek és a lányoknak, elrugaszkodott akciójeleneteinek és csalafinta narratívájának.

Ez utóbbiban a Fantom protokoll ugyan kissé gyengélkedik (mert ezúttal kb. mindenki az, aminek látszik), ám minden egyéb a helyén van, és ez az első epizód, amelyben végre kellő arányban van a "küldetés" a "lehetetlen"-nel, az írók ugyanis nem voltak restek bevetni a lehető legelszálltabb kütyüket, melyek Simon Pegg humoros tálalásának és konstans bekrepálásuknak köszönhetően magától értetődő kellékeivé válnak az elképesztő tempóban pörgő eseményeknek és azoknak az akciójeleneteknek, melyeket látva az ember visszasírja a Craig előtti Bond-filmeket.

Némi önreflexió is fellelhető a meghibásodások közepette: ennek a szériának minden egyes része más volt (a gyártásban résztvevő Cruise tudatos döntése nyomán), de még soha nem volt ennyire tudatában annak, hogy micsoda: egy csapatmunkára épülő laza kémkaland, melynek még akkor sem szabad túl komolyan vennie magát, ha éppenséggel a világ sorsa a tét - vagy ha már itt tartunk, akkor az Ethan Huntot játsszó Cruise-é, aki már megint elképesztő mutatványokat vállal be. Tudjátok, csak a móka kedvéért.

Volt egy olyan, hangosan nem kimondott terv, hogy a későbbiekben a Cruise mellé/alá tanoncszerűségnek bevett Jeremy Renner venné át a stafétabotot, de a kiteljesedő csapatmunka ide vagy oda, Cruise bebizonyította, hogy még mindig nyeregben van - és lám, azóta még két M:I-film is készült, és Rennernek meg nyoma sincs.

Ahogy a szlogenek mondani szokták, a Fantom protokoll sodró lendületű, szellemes, leleményes és mindvégig frissnek ható kémfilm. Olyan, mint egy fülbemászó dallamokkal teli, tökéletesen előadott szimfónia. Az animációs filmek árnyékából (de mekkora árnyékából!) kilépett Brad Bird pedig fantasztikus karmestere az eme szimfóniát előadó kirobbanó nagyzenekarnak, hisz a film minden jelenetéből árad a hozzáértés és a tehetség. A Fantom protokoll már első percében beszippant, és szédítő, de gyomrot kímélő utazásra visz, olyanra, amiért tényleg érdemes moziba járni. Ez a könnyed tánc csak a néha vét egy-két ballépést (hisz ki emlékszik már a megboldogult Michael Niqvist karakterére?), de ennyi igazán elnézhető Ethan Huntnak és persze Tom Cruise-nak is, ha már ennyit sározták.

Tom Cruise legőrültebb mutatványa:

Mivel Cruise mindig is szeretett dublőrök nélkül dolgozni, ami leginkább a Mission: Impossible-franchise esetében hozta a leglátványosabb eredményeket, a producerek már az előkészületi munkák során azon töprengtek, hogy ezúttal milyen őrültséget ötöljenek ki - mi lehetne a film money shotja. Végül abban maradtak, hogy az lenne a legjobb, ha Cruise lógna egyet egy magas épület oldalán - és miért ne lehetne eme magas épület mindjárt a világ legmagasabbja, a 2010-ben átadott, 828 méter magas Burdzs Kalifa? Igen ám, de amikor a filmet biztosító társaság megtudta, hogy a stáb mire készül, egyszerűen nem akarták biztosítani a filmet, mire a mutatványra rápörgő Cruise egyszerűen kirúgta őket, és keresett egy másik, bevállalósabb (őrültebb?) társaságot.

De a legnagyobb őrültnek Brad Bird tartotta magát, mikor látta, hogy több havi próba után a helyszínre érve Cruise mindjárt az első felvétel során fejjel beleszáll az üvegbe. "Mekkora idióta vagyok, hogy ebbe belementem!" - suhant át a gondolat Bird fején, és miután elfojtott magában egy miniszívrohamot, azonnal azon kezdett el töprengeni, hogy oldja meg a helyzetet valaki mással, és mindezt hogy közölje Cruise-zal, mire a színész visszamászott a startvonalra, és a második felvétel során tökéletesen végrehajtotta a mutatványt. A filmben is ezt láthattuk.

Pozitívum

  • Önreflexív megközelítés
  • Szédületes akció, szédületes poénok
  • Kiváló csapatmunka

Negatívum

  • Nem túl erős főgenya

Végszó

Tom Cruise karrierje a 2010-es évek elejére megfakult, szóval úgy kellett ez a lehetetlen küldetés, mint egy falat kenyér. Könnyen lehetett volna belőle az utolsó szeg a koporsóban, végül aztán a franchise, mi több, Cruise karrierjének egyik legszellemesebb, legszórakoztatóbb darabjává vált, és innentől már a néző is elhitte, hogy ez a faszi egyszerűen nem ismer lehetetlent.

További cikkek a témában

KRITIKA: Mission: Impossible - Fantom protokoll

8
Kiváló
Elvállalta a küldetést, és meg is adta az alaphangot az ezután következőknek.
Mission: Impossible - Fantom protokoll
Kommentek