Romagyilkosságok: kérdések, tíz év után is

Kiss István, Kiss Árpád és Pető Zsolt neve mára már egybeforrt a pusztítással. Az utolsó két támadásban pedig sofőrként résztvevő, jelenleg 13 éves fegyházbüntetését töltő segítőtársuké, Csontos Istváné pedig azzal a tudattal, hogy az ügy feltárása körül valami mind a mai napig nem stimmel.

Látszólag mindent tudunk. A terrorcselekmények időszakára már fölgerjedt a magyar társadalom összes baját a „cigánybűnözésben” meglelő és láttató politika. Napi szinten érkeztek a hírek arról, hogy a cigányokkal nem lehet együtt élni, az oktatási integráció, természetesen a cigányok miatt, megbukott, a magyar emberek menekülnek a falvakból. Mindennek hátteret adott a segélyezés gyakorlatáról kialakult vita, amelyre válaszul a Gyurcsány-kormány meghirdette a mai közmunkaprogram elődjét, az Út a munkához programot. Ettől az indulatok csillapodását várták, mindhiába. Épp ellenkezőleg.

Kétségtelen, hogy a helyzet súlyos volt, de már akkor észlelni lehetett a Magyar Nemzetben, a Hír TV-ben, a Heti Válaszban és a Demokratában a problémának azt a felnagyított és propagandaszerű sulykolását, amely a mai kormánylapok hangvételére is jellemző a menekültügy és Soros György személyét illetően.

A helyzetet tovább feszítette az ellenzék: a Parlamentbe igyekvő Jobbik gárdája szinte minden hétvégén szervezett egy-egy fenyegető felvonulást valamelyik falu cigánysorán, és a Fidesz is igyekezett kiaknázni a helyzetet: 2008 novemberében például, Kiskunlacházán egy 14 éves kislányt brutálisan meggyilkoltak, s a helyiek, a polgármester vezetésével, rögtön a cigányokat vádolták a bűncselekmény elkövetésével. Az ügy kapcsán a Fidesz is cigánybűnözésről beszélt. A tettest jóval később kapták el: egy helyi, „csendes, jóravaló” férfi volt. Nem cigány.

A Debrecenben élő Kiss testvérek ott voltak a Magyar Gárda megalakulásakor, tetszett nekik a Jobbik radikalizmusa, de úgy látták, a politika valójában nem tud mit kezdeni a helyzettel. Kiss István eleve szimpatizált náci mozgalmakkal, például a Hitlert és Szálasit dicsőítő Véres Kard nevű szervezettel, néhány horogkeresztet is magára tetováltatott. Kissék társukkal, Pető Zsolttal úgy döntöttek, hogy majd ők igazságot szolgáltatnak. Ehhez azonban fegyvert kellett szerezni. Egy hirdetésben látták, hogy egy besenyszögi hivatásos vadász el akarja adni az egyik lőfegyverét. Kissék és Pető Zsolt 2008. márciusában rabolták őt ki. A házból hét vadászpuskát vittek el. E ponttól már semmi nem állhatott útjukba: az ámokfutás elkezdődött.

Egy kutya ugat, amikor rendőrök járőröznek Tatárszentgyörgyön

Fotó: MTI/Ujvári Sándor

Miután Galgagyörkön sikertelenül jártak, bő két héttel később, Piricsén Molotov-koktélt dobtak két, cigányok lakta házra. Egy az égő házból kimenekülő asszonyt lábon lőttek. Szeptember 5-én Kiss Árpád Nyíradony-Tárnapuszta romák lakta részén többször is rálőtt egy ház ablakára. Szeptember 29-én Tarnabodon szintén házakra és azok ablakaira céloztak. November 3-án Nagycsécsen Molotov-koktélokat dobtak két, egymással szomszédos házra. Az egyik házból kimenekült egy 43 éves férfi és egy 40 éves nő: mindkettejüket agyonlőtték. December 15-én Alsózsolcán egy roma fiatalembert a lábán sebesítettek meg. 2009. február 23-án Tatárszentgyörgyön Molotov-koktélokkal menekülésre késztették a házban tartózkodó 27 éves roma apukát, 5 éves kisfiát és 6 éves kislányát. Miután kiszaladtak a házból, többször rájuk lőttek, csak a súlyos sérüléseket elszenvedő kislány tudott megmenekülni. Április 22-én Tiszalökön egy 54 éves roma férfit mellkason lőttek. Belehalt a sérüléseibe. 2009. augusztus 3-án pedig Kislétán támadtak egy 45 éves roma nőre és kislányára, miközben aludtak. A kislány az orvosi beavatkozásoknak köszönhetően túlélte a merényletet, édesanyja meghalt.

Miután a tetteseket elfogták, a Parlament nemzetbiztonsági bizottsága létrehozott egy albizottságot a történtek kivizsgálására. A Gulyás József (akkoriban SZDSZ-politikus), Demeter Ervin (Fidesz) és Tóth Károly (MSZP) által alkotott albizottság úgynevezett ténymegállapító vizsgálati jelentése 2009. november 17-én, tehát nem egészen fél évvel a 2010-es választások előtt készült el, és rámutat arra a folyamatra, amit Ficsor Ádám, aki a Bajnai-kormány minisztereként 2009 áprilisától szeptember végéig felügyelte a polgári titkosszolgálatokat, így jellemzett:

„A nemzetbiztonsági szolgálatoknak fontos szerepük volt az elkövetők felderítésében, de a Nemzetbiztonsági Hivatalnál követtek el olyan hibákat, amelyek nélkül hamarabb felmerülhetett volna a gyanúsítottak neve”.

A bizottság szerint a Nemzetbiztonsági Hivatal működésében, illetve a rendőrséggel való együttműködésben komoly szakmai hiányosságok voltak. Az NBH nyilvántartási rendszerében az üggyel kapcsolatos információkat a különféle vezetői szinteken nem egyeztették, nem értékelték. Álláspontjuk szerint „nem került mélységben felderítésre az ellenőrzés alatt tartott személyi kör fegyverbeszerzésre vonatkozó törekvése, és a bűncselekmények elkövetése szempontjából kritikus időszakban végzett további tevékenységének feltárása sem”.

A dokumentum „a bizottsági jelentést megalapozó tényfeltáró vizsgálat háttéranyagát” államtitoknak minősítette.

Ami bizonyos: a Katonai Biztonsági Hivatal (KBH) folyamatosan megtévesztette a társszervezeteket az ügy negyedrendű vádlottjának, Csontos Istvánnak a szerepét illetően. Kiderült ugyanis, hogy Csontos, az egykori hivatásos katona, az informátoruk volt, amit ők egész egyszerűen letagadtak. Elhallgatták azt is, hogy a gyilkosságsorozat ideje alatt is találkozott vele a tartótisztje, H. Ernő.

Ha a katonai elhárítás rendesen végzi a dolgát, a legutolsó, kislétai gyilkosság esetleg megelőzhető lett volna.

Csontost ugyanis a tiszalöki gyilkosság után kereste meg H. Ernő, mivel egy akkori parancs szerint minden tartótisztnek kapcsolatba kellett lépnie valamennyi volt és aktív hírforrásával azért, hogy információkat gyűjtsön a gyilkosságokról. De Csontos és H. Ernő megbeszélésén ez a téma nem igazán került szóba.

A jelentés felrója azt is, hogy az NBH már 2004 végén megfigyelés alatt tartotta Kiss Árpádot és öccsét, valamint a köréjük csoportosuló szélsőségeseket. Lehallgatták a telefonjaikat is. 2008 tavaszán, ahogy azt a Népszabadság korábban megírta, voltak arra utaló jelek az NBH Hajdú-Bihar Megyei Kirendeltségénél, hogy a csoport fegyverek beszerzésével próbálkozik. A debreceni NBH Kiss Árpád és társai lehallgatásának meghosszabbítását kérte. Csakhogy az NBH központja nem kért újabb bírói engedélyt a lehallgatás folytatásához, méghozzá állítólag azért, mert a bíró már az utolsó hosszabbítást is csak azzal írta alá, hogy érdemi információra van szükség a lehallgatás folytatásnak indoklásához. Érdemi információt azonban az NBH Hajdú-Bihari kirendeltsége nem szállított. Ezzel egy időben indokolás nélkül visszavonták Holp Tibornak, az NBH debreceni kirendeltségvezetőjének megbízását. Laborc Sándor akkori NBH-főigazgató ezt azzal magyarázta, hogy Holp irányítása alatt gyakorlatilag álltak az ügyek, köztük a Kiss testvéreké is. Holpot ennek ellenére a 2010-es kormányváltás után újra kinevezték.

Korábbi sajtóinformációk szerint a Nemzeti Nyomozó Iroda azt állította, hogy amikor a galgagyörki támadással kezdetét vette a gyilkosságsorozat, Kissékről s az ő négy hónappal korábbi fegyverbeszerzési próbálkozásaikról az NBH-sok egy szót sem szóltak az NNI nyomozóinak. Volt NBH-s vezetők ennek épp az ellenkezőjét mondták: éppen ők jelezték a rendőrségnek, hogy a besenyszögi fegyverrablás és a történtek közt összefüggések lehetnek, csak a nyomozók ezzel nem foglalkoztak. Nos, információink szerint az NBH valóban értesítette az NNI-t arról, hogy a galgagyörki támadás és a besenyszögi fegyverrablás között összefüggés lehet, de megtévesztette őket az a tény, hogy ebben az időszakban egy másik csoport, az úgynevezett Nemzeti Őrsereg is igen aktív volt. Ez a csoport Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén megye falvaiban fenyegetett cigányokat, s volt fegyverarzenáljuk is, amelyek egyikét az NBH a rendőrséggel együtt föl is számolt. Sokáig azt hitték, ez a csoport áll a támadások hátterében.

Szakértők bizonyosnak tartják, hogy a négy elítélt, a Kiss testvérek, Pető és a gyilkosságsorozatba később sofőrként bekapcsolódó Csontos mellett kellett lennie még legalább egy személynek, aki ha máshol nem, a besenyszögi fegyverbeszerzésnél bizonyosan jelen volt.

De azt senki nem tudja azóta sem, hogy ő kicsoda.

Mint ahogy az is kérdéses, hogy honnan voltak azok a fegyverek, amelyeket a gyilkosságoknál használtak ugyan, de nem a besenyszögi rablásból valók.

Megannyi, a mai napig tisztázatlan kérdés. Azóta is keringenek legendák esetleges külföldi szálról, finanszírozókról. Mindenesetre az ügyről talán a legtöbbet tudó – de a háttéranyagok államtitokká nyilvánítása miatt csak visszafogottan nyilatkozatokat adó – Gulyás József a PestiSrácok.hu-nak 2014-ben azt mondta,

 elképzelhetetlen, hogy az elkövetőknek ne lettek volna segítői.

Szerinte nem derült ki az sem, hogy a nyomozóhatóságok milyen alapossággal vizsgálták azok körét, akik közvetlen kapcsolatban és eszmei közösségben is álltak a gyilkosokkal. Gulyás elképzelhetőnek tartja, hogy a támadások előkészületi szakaszában a terroristák kaphattak afféle „kiképzésjellegű” külső segítséget, abban viszont bizonyos, hogy anyagi támogatást kellett szerezniük: a gyilkosoknak egész egyszerűen nem lehetett annyi pénzük, mint amennyi egy ilyen terrorsorozat előkészületéhez kell. Gulyás hozzátette: ennek a kiderítésére irányuló erősnek, érdeminek mondható nyomozási szálat, igyekezetet nem látott.

A merényletek kronológiája

• 2008. július 21-én Galgagyörkön többször rálőttek két lakóházra.
• 2008. augusztus 8-án  Piricsén Molotov-koktélt dobtak két cigányok lakta házra, s az egyik épületből kimenekülő asszonyt lábon lőtték.
• 2008. szeptember 5-én Nyíradony-Tárnapuszta egyik házának ablakára két lövést adtak le.
• 2008. szeptember 29-én Tarnabodon többször rálőttek egy házra.
• 2008. november 3-án Nagycsécsen Molotov-koktélokat dobtak, és rá is lőttek két házra. Az egyik házból kimenekülő 43 éves roma férfit és egy 40 éves roma nőt agyonlőttek.
• 2008. december 15-én Alsózsolcán egy roma fiatalembert lábon lőttek a háza udvarán.
• 2009. február 23-án Tatárszentgyörgyön Molotov-koktélt dobtak egy ház tetejére, majd  a lángok közül  kimenekülő 27 éves roma apát és 5 éves kisfiát agyonlőtték, a hatéves kislányát életveszélyesen megsebesítették.
• 2009. április 22-én Tiszalökön egy munkába induló 54 éves roma férfit lőttek le a saját udvarában.
• 2009. augusztus 3-án Kislétán éjjel álmában lőttek agyon egy 43 éves roma nőt, a 13 éves kislányát életveszélyesen megsebesítették.

Lelőtték, csak már nem bírta kimondani

Az X Kommunikációs Központ 2013-ban kampányt indított a történtek minél szélesebb körű megismerése érdekében. Neves színészek elevenítették föl, mi történt a gyilkosságsorozat egy-egy helyszínén. „Fogtam a Robi fejét az ölemben, csak azt mondogatta, hogy le, le, le, vagyis hogy lelőtték, csak már nem bírta kimondani." Ezek annak a nagymamának a szavai, aki egyszerre vesztette el négyéves kisunokáját és 27 éves fiát aznap éjjel. Csorba Robikát és édesapját halálra sebesítették a golyók, Robika testvére, a hétéves Bianka súlyos sérüléseket szenvedett, de túlélte a mészárlást. Kulka János mondja el, mi történt Tatárszentgyörgyön.