A négyszeres Forma-1-es világbajnok, a sportág legnépszerűbb pilótája már több alkalommal is bizonyságot tett hitéről, legutóbb egy podcastben, őszintén mesélt Istenhez fűződő kapcsolatáról.
Ritka alkalom, amikor egy F1-es versenyzővel nyugodt körülmények között és nyíltan lehet beszélgetni magánéleti dolgokról, hiszen ha nem az autóban ül, akkor a következő hétvégére edz, vagy PR-eseményeken kell részt vennie, esetleg végeláthatatlan interjúk sorozatát kell adnia.
Azért, hogy jobban megismerjük őket, a Formula1.com podcast-sorozatot indított, melynek első részében a mezőny bizonyítottan legnagyobb sztárja, Lewis Hamilton mesélt arról, mi foglalkoztatja a versenyeken túl, és milyen tervei vannak az aktív sportolói pályafutása utáni időszakra.
A 33 éves brit pilótát sokan kritizálják azért, mert a közösségi médiában megosztott tartalmait #blessed-, azaz 'áldott'-hashtaggel látja el, vagy 'God bless You', azaz 'Isten áldjon Titeket'-üzenetekkel színesíti, ő azonban bátran vállalja hitét – most meglepően őszintén válaszolt az ezzel kapcsolatos kérdésekre.
Mikor tudsz időt szakítani a hitedre?
Mielőtt nekiállnék a reggelimnek, mindig imádkozom, ahogyan a nap többi szakaszában is. Ha van rá néhány másodpercem, vagy egy percem, bárhol, bármikor – amíg mások beszélnek, én azt mondom nekik: várjatok egy kicsit. Vasárnaponként pedig alig várom, hogy felkeljek, és elmenjek templomba. Általában a közeli barátaimmal együtt szoktam, ahol leginkább megvilágosodást és a megerősödést élek át.
Valóban templomba kell menni azért, hogy ezt érezd?
Nem, igazából előfordul, hogy olyan helyre megyek, amely valójában egy mozi, csak ott tartják az alkalmakat. Szóval nem feltétlenül kell templomnak lennie. Viszont nem járok mindig, hiszen vasárnaponként versenyeink is vannak, ezért néha internetes közvetítéseket is figyelemmel követek.
A hitemet be tudom illeszteni az életembe, remek a kapcsolatom Istennel, és hálát kell adnom neki.
Ott a családod, az emberek – kinek legyek hálás ezért? Magamnak? Ezekben a pillanatokban kicsit magadba szállsz, hogy felismerd Istent, a körülötted lévő világot, a jó és rossz történéseket. A versenyek előtt mindig elmondok egy imát, elsősorban azért, hogy biztonságban legyek, és a lehető legjobb formámat tudjam hozni. És ezzel a tudattal mindenkit le tudok győzni. Ebben őszintén hiszek.
Ha a gumifal felé tartasz, mint például a Nürburgringen, 2007-ben, egy defekt után? Frontálisan csapódtál be…
…nem volt időm imádkozni. Bármi megtörténhet, de úgy érzem, Isten vigyáz rám.
Ahogy lesz, úgy lesz?
Igen, de ennek ellenére úgy gondolom, hogy semmi sem magától értetődő. Semmi sem garantálja azt, hogy száz évig fogok élni. Semmi sem garantálja azt, hogy megérem a következő születésnapomat. Ezért akarok belesűríteni mindent a következő napba.
A Forma-1 megéri, hogy belehalj?
Nem, a szenvedélyed, az álmod, a vágyad, a céljaid érik meg, hogy meghalj értük. Vagy az, hogy valakinek pozitív módon befolyásolod az életét. Egyszer valaki odajött hozzám, és azt mondta: „2007-ben daganatos lettem, kemoterápiára jártam, és te segítettél át rajta.” Visszakérdeztem: „Hogyan?” Azt válaszolta: „Ahogyan minden hétvégén beültél az autóba, ahogyan vezettél, ahogyan beszéltél, erőt éreztem benne.” Én erről mit sem tudtam, és hét évvel később ott állt, gyógyultan. „Nélküled nem ment volna” – tette hozzá.
Nehéz megfogni és elképzelni, hogy min ment keresztül, de valamibe belekapaszkodott, méghozzá egy fiatal srácba, aki a semmiből jött. Ezért éri meg küzdeni, ezért éri meg belehalni.
Forrás: formula1.com
Fotók: Lewis Hamilton Instagram
