A mai napon hunyt el 1912-ben Wilbur Wright, aki először emelkedett motorral hajtott géppel a levegőbe. (Mondhatni az első pilóta.) Igaz nem egyedi érdeme, mivel kezdetleges repülőgépüket ketten tervezték öccsével. A két fivér, Orville és Wilbur ezért is vonult be kettecskén a történelemkönyvekbe. Igaz néhány ország a mai napig vitatja, hogy ők építették-e az első repülőt, de az egészen biztos, hogyha a repülőgépnek kulcseleme az irányíthatóság, akkor ők az elsők. Volt több európai feltaláló is, aki kísérletezett, de ők a bátrabbak közül valók voltak, akiknél az irányíthatóság nem volt szempont. Ezért is halt meg nagyon sok közülük, mielőtt befejezhette volna munkáját. 

 A két fivér kifogástalan körülmények között nőtt fel egy lelkész családjában és mindenféle kicsapongás nélkül élték életük. A repülés gondolata előtt egy kerékpár tervezéssel, gyártással és javítással foglalkozó céget hoztak létre. Tehát a műszaki érdeklődésük adott volt. A cégük profitját repüléssel kapcsolatos (kezdetben csak) érdeklődésükre költötték és tanulmányozni kezdték egyéb feltalálók munkásságát, mint például Sir George Cayley, Otto Lilienthal, Octave Chanute. Elődjeikkel ellentétben nem a motorerő növelésére próbálták a hangsúlyt helyezni kutatásaikba és fejlesztéseikbe, hanem az irányíthatóságot. A háromtengelyű irányítást is munkásságuk kezdeti fázisában találták fel, illetve ők fektették le a repülőgépek irányíthatóságának alapelveit, ami a mai korban is megállja a helyét. Mindezt bő 110 évvel ezelőtt. Gondoljunk csak bele annak a tükrében, hogy mennyi idő alatt válik valami új technikai vívmány elavulttá (mobiltelefonok, számítógépek, tabletek és még sorolhatnám). Ők közel egy évszázada találtak ki valamit, ami a mai napig használatos. Ráadásul mindezt a repülésben, amiről az ember előtte maximum csak álmodni tudott. 

Kezdetben kortársaik munkáit tanulmányozták, hogy elérjék céljuk, de gyorsan rá kellett jönni, hogy a legtöbb nem állja meg a helyét. Saját módszereik tökéletesítésére megépítették a Forma-1 rajongók körében jól ismert szélcsatornájukat (Charlie Taylor segítségével), ami a legelső volt a világon. Miután ez elkészült, közel 200 szárnyformát teszteltek le ebbe a szélcsatornába és létrehoztak egy táblázatot, amelyben a légnyomás alapján csoportosították az egyes formák hatékonyságát. Első vitorlázógépük 1899-ben került megépítésre, aminek kormányzását még "szárny hajlítással" oldották meg. Ez nagyjából annyit takar, hogy a pilóta a szárnyakra erősített két bottal meghajlította a gép szárnyait és ezáltal megváltozott a felhajtóerő és ennek következtében tudott kanyarodni a repülőjük. (1902-ben erre a fejlesztésükre szabadalmat is nyújtottak be.)

Az áttörést az 1900-tól tartó fejlesztésük hozta meg. Egy meteorológus tanácsára elköltöztek az észak-karolinai Kitty Hawkba, aminek a közelében található a Kill Devil Hill, ahol mindig erős szelek fújnak és jóval alkalmasabbnak bizonyult a tesztrepüléseikhez. 1900 és 1902 között nagyjából 1000 repülést hajtottak végre egyre fejlődő gépükkel. Az áttörés 1903-ban jött el, amikor egy Taylor által gyártott (lásd szélcsatorna) motort építettek be a gépükbe. A motor az adott korhoz képest könnyű volt és sokkal erősebb, mint amit a kortársak használtak. Ami még fontos ezzel kapcsolatban, hogy a légcsavarok fából készültek és a motor és a propeller közötti erőátvitelt egy használt biciklilánccal oldották meg. 

1903. december 17-én 10:35-kor emelkedhetett a levegőbe a Wright Flyer (későbbi nevén Flyer-1 vagy Kitty Hawk). Mindketten kétszer-kétszer próbálkoztak. Orville kezdte meg a sort és felváltva folytatták. Joggal merül fel a kérdés, hogy akkor miért nem Orville volt az első pilóta, de a válasz igen egyszerű. Csak a negyedik és egyben aznap utolsó repülésükkor tudták irányítani a gépük ténylegesen, amikor Wilbur 253 métert tett meg vele 59 másodperc alatt. A repüléseiknek csak 5 tanúja volt és az újságok sem kapták fel őket. Csak a helyi lap (az is pontatlanul) és a Cincinnatai Enquirer számolt be róla (utóbbi csak másnap). Nem sejtették még ekkor ennek a jelentőségét valószínűleg. 

A testvérek ezután még elkezdtek dolgozni a Flyer-2-s majd később a Flyer-3 gépükön (utóbbival már sétarepülésekre is vittek utasokat), illetve sok dolgot teszteltek egészen Wilbur 1912. május 30-i. haláláig. Igaz nem a repülés áldozata lett (mint a legtöbb kortársa), hanem a tífuszé. Kifizetődő elszántságukat jól tükrözi az alábbi képen olvasható idézet is Wilburtól, amit gyakran mondogatott. Köszönjük Orville és Wilbur!