Január elején írtam egy hosszabb értekezést a genderlobbi térnyeréséről a balett művészet területén. Nem szeretek magamra, mint valami szegény ember Cassandrájaként hivatkozni – ugyan, dehogy, vak tyúk inkább vagyok, aki ünnepnapokon, nagy ritkán talál néha egy-egy ott felejtett szemet –, de jóslataim egy része esetünkben megvalósult, vagy megvalósulni látszik. Most a Cannes-i filmfesztiválon láthattuk. És bár Magyarországot, illetve a magyar embereket én tényleg nagyon szeretem, és soha nem tudnék máshol, mások közt élni, azt azért kénytelen vagyok belátni, hogy néha roppant idegesítő tud lenni, hogy ez a kétségkívül kivételesen tehetséges nép néha úgy érzi, mindenhez ért. Vagy inkább, mint a legendás Chuck Norris: mindenhez is.
Mi vagyunk a tízmillió szövetségi kapitány, a tízmillió séf, tízmillió énektanár, és a jelek szerint a tízmillió balettszakértő országa is. Cikkem nyomán ugyanis az egyik legfontosabb szakmai fórumon megjelentek a botcsinálta táncszakírók, tánckritikusok, és táncesztéták, no meg a pszichológusok, akik hol kulturáltabban, hol kevésbé kulturált formában fejezték ki abbéli véleményüket, hogy teljesen abszurd állításokat fogalmaztam meg, nyilvánvalóan szellemekkel viaskodok, rémeket látok, természetesen fel sem merülhet olyan, hogy egy férfi balettművész női balettművész legyen, különben is a rezsim szolgálatába állt lakájpropagandista vagyok, aki régen ugyan tehetséges volt, de mára már elvesztette a józan eszét, valamint menjek a francba. Pedig az úgynevezett szellemek, vagy rémek, vagy nevezzük akárhogy is őket, itt járnak közöttünk.
Sajnos.
Ugyan egyelőre csak nyugaton, de a genderlobbi itt kopogtat /dörömböl az ajtónkon, és minden erőnkre szükségünk van, hogy továbbra is megmaradjunk a normalitásért harcolók csapatában.
De nézzük, mi is történt a Cannes-i filmfesztiválon!
Tegnap adta hírül – mit adta, harsogta, diadalmasan világgá kürtölte – a Fidelio nevű művészeti portál, hogy számos díjat besöpört, egy olyan film, ami az utóbbi idők legfontosabb genderalkotása lehet. Szerintük.
A mű egy olyan fiú(?) küzdelmét követi végig, aki úgy döntött, hogy balerina lesz.
Jól olvasta az én kedves olvasóm: balerina, és nem balerinó.
Spicc-cipőt, balettszoknyát (tütüt) viselő, férfi szerepek helyett, női szerepekre ácsingózó balerina. „Egy transznemű tinédzser balerina akar lenni.” – írja a Fidelio. És nem pszichológusért kiált, nem azonnali egészségügyi segítséget ajánl, hanem a csodálattól elalélva számol be erről a művészet és gyerekellenes propagandáról.
Ezen a ponton szeretném megjegyezni, hogy az ilyen pedofil rendezőket, nem díjakkal kellene elhalmozni, nem ehhez hasonló, rajongó hangvételű genderpropagandista cikkeket kellene írni, hanem szépen komótosan ki kellene rángatni őket egy forgalmas utcára, és hosszan de mégis kellő alapossággal kellene addig pofozni, míg a gondolattól is elmegy a kedvük, hogy akárcsak látótávolságra is megközelítsék a gyerekeinket. Forgalmas utcára bizony. Hogy a többi pedofil is okuljon a történtekből.
A mentálisan zavart fiú a filmben, azért, hogy lány – balerina – lehessen hormoninjekciókat és sok támogatást kap, hiszen egy ilyen törekvés mögé mindenkinek erkölcsi kötelessége odaállni. A cikkbe beágyazva találhatunk pár, három perces előzetest is. Az egyiken az látszik, hogy egy igazi fiú partnereli – pas de deux –, duettet táncol a nemigazi fiúval. Az igazi fiú – szinten 15 év körüli lehet – persze küszködik a szálkás, de azért fiús alkatú nemigazi fiúval, azonban az arcán erőltetett, és nyilvánvalóan a rendező által instruált öröm látszik.
Ez az erőltetett öröm, ami az elvárt viselkedés a liberálnáciktól. Így kell mosolyogni, így kell örülni egy szerencsétlen fiú mentális betegségének. Így kell ehhez az agyrémhez viszonyulni a többségi társadalomnak. Mert ilyen lesz a „szép új világ”. Ilyen új világot képzelt el a kisebbségben lévő liberális véleményvezérek perverz elitje. Ezt akarják lenyomni a torkunkon, ha a fene fenét eszik is. És persze, ha hagyjuk.
Magam részéről csak annyit szeretnék mondani, hogy abban pillatanban fogom végérvényesen rácsapni az ajtót a liberális művészelitre, ha engem vagy bármelyik normális kollégámat arra akarnának kényszeríteni, hogy Spartacusként egy olyan fiúval kelljen szerelmes duettet táncoljak, akinek hormoninjekciók miatt ugyan már vannak mellei, de még rendelkezik férfi nemi szervekkel is. Akkor fogok végleg hátat fordítani a művészetnek, amikor egy valaha volt fiút kell makrancosságából kigyógyítanom Petruchioként. Akkor fogok minden olyan művészt aki normalitásban hisz, a pálya elhagyására buzdítani, amikor a Társaság a Szabadságjogokért, meg a Helsinki Bizottság arra fogja kényszeríteni a heteroszexuális balettművészeket, hogy egy (ex)fiúként élő Júliába szeressen bele a színpadon Rómeó szerepét táncolva.
Igen kedves nagyon szakértő, a mommuson okoskodó, megmondóemberek! Ez egy valós veszély. Hogy egy heteroszexuális táncművész mondhatja-e, hogy nem hajlandó szerelmes „pas de deux” táncolni nemet váltott fiúval? Mert én egészen biztos vagyok benne, hogy a különböző Soros-féle jogvédő és civil szervezetek szerint nem, és jogi utakon keresztül fogják majd próbálni rákényszeríteni a táncművészeket, balett-, és színházigazgatókat, hogy ösztöneiket, és normalitásukat elnyomva lobbanjanak lángra az átműttetett fiúk irányában a világot jelentő deszkákon. És ti is így fogtok járni prózai kollégáim.
Persze füleltek botját nem mozdítottátok legutóbbi cikkem nyomán, de azért remélem megértettétek, hogy ez a harc a ti harcotok is. Egy csónakban evezünk ugyanis.
A genderlobbi utolsó náciként fog megbélyegezni minden egyes olyan prózai művészt, aki – mondjuk 5-10 év múlva – vissza akarná adni a szerepét arra hivatkozva, hogy nem tud és nem akar hitelesen szerelmes monológot szavalni egy azonos nemű(?) nemváltáson átesett kollégájának.
Végezetül csak azt szeretném utolsó gondolatként megjegyezni, hogy a saját kezemmel fogom a taknyán kirángatni azt a pedofilt, aki megpróbálja bármelyik magyarországi balettképzőben arról győzködni a fiúkat, egy csak pár hormoninjekció kérdése és máris gyönyörű balerina lehet belőle.
Fotó: Részlet a Girl című filmből / Forrás: Flanders Today
Netta
2018-05-25 at 23:24
Kassai Lajos:
az, hogy a férfiakból nőt akarnak csinálni és fordítva, ugyanolyan rossz kísérlet, mint a kommunizmus.
Silcon
2018-05-25 at 20:35
Arra leszek kíváncsi, milyen perek lesznek a kiskorúak nemváltásából úgy bő tíz év múlva, amikor rájönnek, hogy mi lett belőlük.
AntiFlashdance
Amikor a Bolsoj balerinája kemény munkával és egy kis szerencsével hegesztő lesz a Putyilov gyárban. Rendező: Szergej Mihajlovics Eisenstein.
Vízöntő
2018-05-25 at 10:00
Az első emberpárt nem Ádámnak és Bélának hívták! A gender a pszichiáter embere, segítséget ott kaphat, nem hülye elméletektől.
Tévedek? Szerintem nem. A DNS eredetét a mai napig nem fejtették meg, a tudósok a véletlen létrejöttét kizárják. Akkor mi is a normális?
A tulajdonomat megvédhetem, jogos védelmi helyzetben vagyok, de a gyermekemet kötelesség is megvédeni, ha a természetes reflex nem működne a jog parancsa is arra utasít. Viszont a más gyerekét is meg kell a rohadék pedofiltól, mert a prevenció alapján azzal védem a sajátomat is! Hogy az adott esetben milyen eszközzel? Szerintem azt minden gyermekét szerető szülő képes az adott helyzetben eldönteni!
De a deformációkat támogatólag reklámozni, nem kezelendő állapotként jelezni megengedhetetlen bátorítás, támogatás. A társadalomra, gyerekeinkre veszélyes játék!
kk
2018-05-25 at 06:38
A társadalmon belül rengeteg féle ember van. Ez a sajátja a tömegnek. A baj ott kezdődik, amikor a sok embernek el kell fogadnia a kevés kivétel terrorját. Legyen gender, meleg: magánügy. Ezért önmagában nem jár sem tisztelet, sem kivételezettség. Felsőbbrendüséggel kikövetelt tisztelet, erőszakosság, óriási arcok, felvonulási jogok, szinházi “művészet” mint a magasabb rendűség -ezek irritálóak és méltatlanok. Diktátum, erőszakosság és annak állítása, hogy “mi vagyunk a jobbak ettől, hogy merünk mások lenni”… pedig “másnak” lenni nem érdem. Csak kis, néha nagyon is beteges félrecsúszása az ember természetes létének. Maradjon magánügy és korlátozódjon a saját berkekre, hátsó szobákra. Legyél, de semmi közünk hozzá. Neked is sorba kell állnod, nem vagy különleges, sem kivételezett, inkább szánalmas. Önmagában ettől senkinek semmi nem jár -legfeljebb sajnálat, ha már itt tartunk…
Bálint András
2018-05-27 at 11:58
Mindenkinek látnia kéne; a sokfajta ” másság ” görcsös imádatára leginkább azért van szükség, hogy felszámolják egy nép önazonosságát, a közös történelmet, származást, izlést, – és ezzel a KÖZÖS AKARATOT ! Hiszen ez az erőszakos bevándoroltatásnak is ez a végső célja! A permanens – hideg, vagy forró – polgárháború! Sokkal könnyebb a manipulálásuk, na meg a fegyver is szépen fogy….!
amarna
2018-05-25 at 05:30
Tessenek utána-olvasni—mert sajnos tény,hogy genetikai mutációként születnek ezek a kettős ivarú egyedek—akiknél az elsődleges nemi jelleg erősebb a másiknál—és azonnal,a születésekor kellene ezt a problémát rövidre zárni !!!!
Erre az akkor még — pici——-beavatkozásra kellene felhatalmazás az orvosoknak——mert később már lelkileg is sérül az a szerencsétlen egyed–amikor ezzel szembesül !!!!!
csakafidesz
2018-05-25 at 00:11
Lány akarsz lenni? Nos ezzel a metszőollóval szépen levágjuk a fütyidet. Igen, fájni fog, és ordítasz is, de hát ugye mindent megér. A többi? Nos lyukat nem tudunk csinálni, majd valamelyik perverzállat fog tolatni hátulról..
Netta
2018-05-24 at 23:14
Gyagyáska. Nem láttál te még balettet az életedben. A balett az egyik legkomplexebb, legösszetettebb művészeti ág.
LGM
2018-05-24 at 21:25
Nekem semmi bajom azzal, ha valaki rózsaszínű, zöld pöttyökkel, vagy rózsaszínű akar lenni, zöld pöttyökkel.
Még azt sem gondolom, hogy ezért akár csak zaklatni kellene őt, pláne nem elítélni.
DE!!!
Engedtessék meg nekem, hogy ne kelljen szeretnem sem őt ezért.
Az pedig már határozottan felháborít, és büntetőjogi kategória kellene, hogy legyen, ha bárki mást is rózsaszínűvé akarna tenni, zöld pöttyökkel!!!
Teri
2018-05-24 at 21:12
Gratulálok az irashoz Apáti Bencének.
Nem vagyok művészi lélek, kedves Zuzu, de engedje meg, hogy én is hozzászóljak az “erző leny” szurikata esetéhöz. Szerintem is
alakitsunk egy szerveszetet, aki kezdeményezné a szurikáták szent állatá avatásáért. Mint Indiában a teheneket.
Na és mit számit annak a gyereknek az átharapott ujja, maradt még neki 9 ép.
Mondja, nincs más dolga, mint egy döglött ragadozó felett lamentálni.
És akkor még mi van a kedves kis csibékkel, nyuszikákkal, bárányokkal stb. álattal, azoknak nem fáj a nyisszantás a nyakukon.
Közben, nem is ragadozók, akkor miért jutnak szomoru sorsra.
Nem kellene ez űgyben is tenni valamit?
répcze
2018-05-24 at 21:10
Kedves Zizu!
Ha már ide jutottunk (ill. visszakanyarodtunk) a szurikátákohoz…
Magam is furcsállkodtam kissé, ahogy a konklúziók a gyerek/szurikáta dögöljön meg inkább válaszvonal mentén dőltek el. Véleményem szerint itt kellett volna megállni.
ad 1: a gyerek kapjon egy nagy maflást, mert ami tilos (benyúlni az állatokhoz), az tilos.
ad 2: a szülők vállalják az anyagi következményét egy elpusztult állat értékének megfelelően.
Ennyi, és nem több. Ismétlem, véleményem szerint.
Mindemellett javaslom, nézze tovább is a Kemény mag műsort. A maguk vitriolos módján sok értékes reagálást fűznek a fiúk a világ dolgaihoz.
Zsike
2018-05-25 at 08:02
Teljes mértékben egyetértek Önnel. Elszaladt a ló az állatok imádatával, úgy gagyognak kutyákhoz, cicákhoz…bármilyen állathoz, mintha ember lenne. Add meg az Istennek, ami Istené, embernek , ami emberé, az állat pedig csak egy állat kedves embertársaim, kezeljük is ott!!
zizu
2018-05-24 at 19:33
Remek írás ismét, őszinte, mély szavak.
Kedves Bence, gratulálok Önnek.
—————–
Nem ideillő téma, de mivel nincsen akit megszólítsak ezügyben, nem tudom hova kéne fordulnom, így abban abban bízom hogy az ön személyében, egy művész személyében, megértésre találok.
A “Kemény mag” műsorában is a minap szó esett a kis szurikátáról, aki életét és kicsinyei életét veszítette.
Nem akarom -pedig nagyon tudnám- ragozni ezt a szomorú esetet. De azért megkérdezném: miért voltak önök mind az öten olyan lekezelőek, miért nevették ki ezt a kicsi állatot? Érző lény ő is. Mindegy is hogy ő hogyan viselkedik a társaival, hogy nem is oly kedves mint amilyennek mi látjuk és gondoljuk. De az ő szomorú esete semmiképpen nem lehet gúnyos megjegyzések tárgya.
Nagyot csalódtam a műsorban, a társaiban. Egy ideig azt hiszem ne fogom nézni a “Kemény mag” műsorát.
Ha megtenné hogy válaszol -legalább ön, akit mint művészt rendkívül érzékenynek gondolok-, nagyon hálás lennék. Azt hogy a műsorbéli társaihoz nem tudok szólni, nagyon sajnálom.
Szívesen megtenném.
Netta
2018-05-24 at 23:12
Az arányosság okán!
Ugyanis amíg az ember gyermekek, sőt, az a valós háború (terrortámadások, no go zónák, sorozatos és rendszeres, csoportos nemi erőszak, gyermekek megerőszakolása, kiskorú kislányok feleségül adása stb.) nem hatják meg a liberálnyilasok “érzékenyített nihil tartományát”, addig a kutyák, macskák, szurikáták sorsa aránytalanul, egészen az őrjöngésig korbácsolja az indulataikat, s manipulálja a közgondolkodást.
Kropacsek Arthúr
2018-06-04 at 20:27
A gyerek részéről jogos önvédelem volt.
Majd ha az abortuszok során nem pusztítanak el több embert, akkor fordulhatunk sajnálattal a szurikáta felé.
Xanax József
2018-05-24 at 19:22
Az én identitásom alapja a turett szindróma. Nekem egyszerűen muszáj buzzancsnak nevezni a magát királykisaszzonynak képzelő kanokat, és ebbéli jogomat nem vehetik el holmi kirekesztő nácik.
R. István
2018-05-24 at 18:59
Nagyon szkeptikus vagyok. Tartok tőle, hogy a normalitás Európa nyugati felén már a demokrácia eszközeivel nem állítható helyre. Remélem tévedek.
Popacsek
2018-05-24 at 18:49
Kellene rendezni egy másik filmfesztivált – EU-s pénzből 🙂 – amin már az elején kirostálnák az ilyen szemetet.
Blanka
2018-05-24 at 18:38
A balettet szeretjük,ezt a filmet pedig nem nézzük meg. /a baj az,hogy agyondíjazták Cannes-ban /
Netta
2018-05-24 at 23:07
Minden szert agyondíjaznak Canne-ban és Hollywoodban is.
Példának okáért a Mindenki című gányolást, aminek az alapcselekményét ráadásul a Dalolva szép a szélet c. Rákosi-érában készült propaganda filmből plagizélték.
😀
Szegény magyarok jó része meg ujjongott, hogy “lám, mi is kaptunk egy Oszika-díjacskát”, s nem vették észre, hogy megvezették, megalázták és kiröhögték őket.
Netta
2018-05-24 at 23:19
Íme! Megéri, hogy megnézd, hogy lásd, hogy átverték a magyarokat. Akkor is, most is:
https://videa.hu/videok/film-animacio/dalolva-szep-az-elet-1950-ferrari-film-keleti-iK1iNI10txiRKeai
Kocsár
2018-05-24 at 18:09
Aki nem szereti a balettet és zavarják a transzneműek, miért néz ilyen tematikájú filmet???
répcze
2018-05-24 at 20:44
Szereti (műveli (művelné)) a belattet DE zavarják a transzneműek.
Felhívnám a figyelmet az ELLENTÉTES kőtőszóra!
Netta
2018-05-24 at 17:52
“bban pillatanban fogom végérvényesen rácsapni az ajtót a liberális művészelitre”
????
Ezek az elit? Kizárt. Am úgy az a céljuk, hogy Bence tűnjön el a pályáról.
Azt javasolnám -helyette-, hogy teremtsen klasszikus balett iskolát. Előbb-utóbb elengedhetetlenül szükség lesz rá.
A pedofilokat meg várja a rendőrség, ügyészség, bíróság.
A sztahanovista, kétkezi munkás Sárosdikra nem lehet számítani. Ők csak akkor lépnek akcióba, ha egy tehetséges, hetero színházi rendezőt kell kicsinálni.
pál
2018-05-24 at 17:50
Remek írás, kerek összefoglalás, korrekt konklúzió …
1et értek, öröm volt olvasni …
Doncsev Tósó
2018-05-24 at 17:42
Helyes.
Le a pedofilokkal.
AZÉRT (sem szabad ) a buzeránsok előtt hason csúszni a tisztelettől,(mert mégis csak perverzió)-es azonnal jönnek a pedofilok,hogy akkor őket is-hiszen csak az “évjáratban” különböznek..
🙂
Szekeres Sándorné
2018-05-24 at 17:36
Ezt miért tűri Európa, miért tűrjük mi magunk?
kerekferke
2018-05-24 at 23:21
Európa?! Melyikre tetszik gondolni?
Dzsender-Nyugat-Eurisztánra, vagy Kelet-Közép-Európára?