Melindát évekkel ezelőtt tanítottam, aztán kiköltözött Dániába, férjhez ment egy nagyon kedves dán emberhez, és a boldogságukat tavaly egy kislány születése tette teljessé. Miután elolvastam a Gyereknevelés dán módra című könyvet (és ajánlót is írtam róla), kiváncsi lettem, hogyan látja a könyvben leírtakat egy magyar anyuka. Erről is beszélgettünk, meg sok minden másról is.

Ezek a dánok: Nekem még nincs gyerekem, és Magyarországon élek. Leginkább arra lennék kiváncsi, hogy milyen Dániában gyereket nevelni.

Melinda: Nekem is csak egy van, és mivel ő Dániában született, nincs összehasonlítási alapom, hogy Magyarországon milyen lehet. Illetve egy minimális van, mert beszélgettem „sorstársakkal”, akik ugyanakkor voltak várandósak, mint én. Azt vettem észre, hogy itthon kicsit több az orvosi vizsgálat, ellenőrzés. Például nekem kint csak három  ultrahangot csináltak, itthon akár havonta kérik a kismamákat ultrahangra. Az egyik magyarázat az lehet, hogy a dán egészségügy ennyivel lazább, mondván, „jól alakul ez a terhesség, minek állandóan ellenőrizgetni”, de lehet az is, hogy a magyar egészségügy akar túl biztosra menni. Hogy ne legyen belőle gond.

Nekem alapjában véve a szülést megelőzően viszonylag jók a tapasztalataim a dán rendszerről.  Amikor kiderült, hogy gyermeket várunk, a háziorvosomhoz kellett elmenni, aki beutalt a nőgyógyászhoz, aki megerősítette a terhességet egy ultrahangos vizsgálattal. Utána, lehet, hogy a koromból kifolyólag, hiszen 38 leszek, még háromszor vissza kellett mennem, kéthetenként, hogy ellenőrizze, minden jól fejlődik-e. Egy barátnőmnek, aki nálam 10 évvel fiatalabb, csak egyszer kellett visszamennie. Ezek után már nem kellett többet a nőgyógyászhoz járnom, hanem helyette a szülésznőhöz, a jordemorhoz. Volt cukorterheléses vizsgálat és Down-szűrés, de az itthon is ugyanúgy van.

Ezek a dánok: A jordemor szülésznői feladatokat lát el. De van védőnői szerepe is?

Melnda: Nem. A védőnőt sundhedsplejerskének hívják. Ő háromszor vagy négyszer jön a családokhoz. Először egy héten belül a szülés után, 10 nap múlva, aztán 2 hónap múlva, és fél év múlva is. Jöhetett volna még egyszer egy extra ellenőrzésre, de nálunk minden rendben volt. Egyéves korában pedig a háziorvos fogja majd megnézni a gyereket.

A jordemoroknak csak a terhesgondozásban van szerepe, illetve a szülésnél is ők segítenek. Ott nincs külön szülészorvos, csak akkor, ha valami komolyabb szituáció van. Én is ki voltam rendelve egy szülésznőhöz, és ő kísért végig. Nekem nagyon tetszett az, hogy hiába vagyunk a 21. században, neki ilyen hosszú, régimódi sztetoszkópja volt, felfújós kis vérnyomásmérője. Nagyon lelkiismeretes és kedves volt, a férjem, Tom jöhetett velem minden vizsgálatra. Bármilyen kérdést fel lehetett tenni. De gondolom, itthon is ez van.

Ez a cuki baba nem Melinda kislánya, hanem egy Pixabay-baby. 

Ezek a dánok: Említetted, hogy magával a szüléssel nem voltak jók a tapasztalataid. Mesélsz erről?

Melinda: Érdekesnek találtam, hogy nagyon igyekeztek minden minél természetesebbre hagyni, annak ellenére, hogy nekem gyógyszeresen kellett indítani. Már a 42. hét elején jártunk, méhösszehúzódást segítő pirulákat kaptam. Az első éjszaka rettenetes volt, Tom nem maradhatott bent a kórházban velem, ott voltam teljesen egyedül egy vajúdószobában. Másnap délután szükség volt egy burokrepesztésre, és később még oxitocint is kaptam. Ez az összes művi része a dolognak. De nekem összesen 30 órát kellett várni, mire a császár mellett döntöttek. Elkezdett a gyerek szívverése esni, nem használtak az oxitocincseppek. Amikor én ezt elmeséltem másoknak, senki sem értette, hogy várhattak eddig. Itt orvos végülis nem volt jelen, csak a szülésznők, abból is három volt a kétnapos vajúdás alatt. Végül a férjem jelezte, hogy talán nem kellene tovább várni, behívtak egy sebészt, aki elmagyarázta, hogy mik a császármetszés előnyei és hátrányai, későbbi mellékhatásai. De például a testvéremnél is négy napig tartott a szülés, igaz, hogy neki végül természetes úton született meg a kisfia. Nem tudom, hogy ezt a dán rendszer negatívumaként mondjam-e, vagy sem, de itt mindent megtesznek, hogy el lehessen kerülni a császárt. Magyar anyukáktól más élményeket hallottam, nem is tudom eldönteni, hogy mi a jobb.

Ezek a dánok: Miután hazamentetek a kórházból, hogyan viselkednek a kismamával a kisbabával Dániában? Betartja a család és az ismerősök az egy hónapot?

Melinda: Nincs ilyen, hogy egy hónap. A közeli család már másnap jött volna. Csak azért nem jöttek, mert külföldön voltak. De például Tom mostohaanyja már a harmadik napon jött. Magyarországon van ez a 6 hét, úgy hallottam, amikor szigorúan még az utcára sem viszik ki a gyereket. Mi a kislányommal már háromnaposan simán elmentünk vásárolni. Felöltöztettük a gyereket, tulajdonképpen nem volt semmi baja, most miért ne vihetnénk ki?! Kint ebből a szempontból kicsit lazábbak. Ha háromnapos, akkor háromnapos! Miért kellene egy anyukának bezárva lennie?! Amikor magyar ismerősökkel beszélgettem, bennük inkább meg volt az, hogy jobban féltették a kicsit. Hat hétig még a nagymama sem jöhetett, ami talán érthető is, hadd szokjon össze a kis család. Mi máshogy gondolkodtunk erről. Például az anyósom kéthetes korában látogatott meg minket, a sógoromék egy héttel később jöttek.

Ezek a dánok: Amikor a dániai gyereknevelésről olvasok, sokan meg szoktak ütközni azon, hogy amikor a gyerekeket kirakják a levegőre aludni. Vagy amikor beül az anyuka egy kávézóba, és a babakocsi, meg benne a baba, kint marad a kávézó előtt.

Melinda: Igen, ez érdekes, ilyet tényleg sokszor látni. Bevallom, én sosem hagynán őt kint. De egy fórumban egyszer valaki mutatott egy képet, amin az illető a teraszáról fotózta a közös kertben alvó gyereket. Az anyukája minden nap kitolja a babakocsit, és egy órára eltűnik. És az illető nem tudta, hogy most mit kellene csinálnia? Jelenteni valamilyen hivatalnak? A rendőrségnek? A Facebook-hozzászólók egy része szerint ezt teljesen felesleges jelenteni, a gyerek biztonságban van, mi baja lehetne ott, az anyukának is jár egy óra szabadidő. A gyereknek jó a szabad levegő. A csoport másik fele azt a nézetet vallotta, hogy ez felelőtlenség, mi van, ha egy beteg macska rámászik, mi van, ha jön valaki, aki eltolja a babakocsit. Ilyen szempontból megoszlanak a nézőpontok. De az tény, hogy nagyon sokszor látni a babakocsikat a kávéházak és a boltok előtt, míg anyuka bent van és kávézik vagy vásárol. Ez tényleg létező jelenség. (Kép forrása)

Ezek a dánok: Mesélj még nekem arról, hogy milyen a dán rendszer! Te mint friss anyuka, meddig maradhatsz otthon? És maradhat-e otthon az apuka, ha szeretne?

Melinda: Bevallom, hogy ez a rendszer Dániában számomra nagyon nehezen volt értelmezhető. Én a H&M-nél dolgozom, hivatalosan 9 hónapot tölthetek otthon a gyerekkel. Ez idő alatt kapok juttatást. Az első 5 hónapban megkaptam a teljes fizetésem, de valószínűleg csak azért, mert én már eleve részmunkaidőben dolgoztam. De a juttatás felső határa maximálva van. A következő 4 hónapban még a kommunától (közigazgatási egység) kapok gyermekgondozási díjat (dagpenge), ez majdnem ugyanannyi, mint a fizetésem volt. Utána elvileg vissza kellene mennem dolgozni. De van lehetőségem arra, hogy még 3 hónapig otthon maradhassak a gyerekkel, de akkor egy fillért nem kapok. Van még egy támogatás, amit minden 3. hónapban adnak, børnepengének hívják, ez háromhavonta 4400 korona. Ezt a gyerek 18. születésnapjáig utalják, de az összege egyre kevesebb lesz, ahogy nő a gyerek. Mi azt választottuk, hogy kérem azt a plusz 12 hetet. Az első kilenc hónapban tudtam egy kicsit félretenni, tudjuk kompenzálni, hogy három hónapig nem kapok fizetést.

A szülés után Tom egyből kapott 2 hét fizetett szabadságot, és ő is maradhatna otthon pár hetet, de az az én időmből veszne el. De pont ez a része annyira bonyolult volt, voltunk az én munkahelyemen és az övén is, és még így sem volt teljesen tiszta, hogyan lehet ezt megosztani. Szóval a szülés után automatikusan otthon maradhat az apuka, meg még arra is megvan a lehetősége, hogy további heteket legyen otthon. Ez abban az esetben érdekes, ha az anyuka szeretné minél hosszabb ideig szoptatni a kisbabát, mert akkor nem biztos, hogy az apuka ezt az időszakot ki tudja használni.

Ezek a dánok: Ha visszamész dolgozni, tudsz-e ismét részmunkaidőt vállalni? És mi történik a babával?

Melinda: A baba bölcsödés lesz, a legtöbb kisgyerek itt egyéves korától kezdve bölcsödébe jár. Mondjuk vannak, akik nem viszik bölcsödébe a gyereket, várják a második babát, vagy megengedhetik maguknak, hogy otthon maradjanak, de nagyon sok kisgyerek kerül bölcsibe 7-8 hónapos korban is akár a beszoktatás miatt. A bölcsödék fizetősek, hogy mennyit kell fizetni, az attól függ, hol lakik az ember. Egy drágább, „jobb” környéken lakó többet fizet, akár 3-4000 korona is lehet havonta a díj. Kedvezményt kaphat, aki munkanélküli. Nekik vagy csak feleannyit kell fizetni, vagy egyáltalán nem.

Engem visszavárnak a munkahelyemre. Én egyébként a várandósság hatodik hónapjától maradtam otthon, megbeszéltem a főnökömmel, hogy nem bírom tovább, állómunkát végeztem, könnyű fizikai munkának mondanám. Bár nagyon odafigyeltek mindenre, akkor is, ha az ember nem várt gyereket, például ha dobozokat kellett emelni, amiben ruhák voltak, akkor volt kis lift hozzá, kis emelőkaros, hogy azzal dolgozzunk. Amikor terhes lettem, még inkább figyeltek rám. Rám szóltak, hogy használjam a gépet, ne emelgessek semmit, üljek. A főnökömmel, amikor megbeszéltük, hogy mostantól már nem dolgozom, akkor meg is jegyezte, hogy ha jönnék vissza, akkor a munkahelyem ugyanúgy vár. Az állásom megvan. Úgy tudom, általában ez a hozzáállás, megőrzik a helyet a kismamáknak. Nekem szerencsém volt, mert elvileg az utolsó hónaptól lehet csak otthon maradni, a nyolcadik hónapig végig kell dolgozni, viszont nekem az orvosom is javasolta, hogy maradjak otthon, és a főnököm is elfogadta ezt a javaslatot. De hallottam olyanról, akit nem engedtek el, csak a kilencedik hónap elejétől. Egy kertészetben dolgozott ráadásul, meséte, hogy nagyon nehéz volt neki az az utolsó pár hónap. Volt egy másik magyar ismerősöm, neki egy kis takarítócége volt, és ő például nem engedhette meg magának, hogy elmenjen a kilencedik hónap előtt, mert akkor nincs bevétele, és utána nem kapott volna semmilyen juttatást. De ezek inkább kivételek, úgy gondolom, hogy a többségnek lehetősége vann otthon maradni, amikor már nem bírja. Amikor még a szülés előtt otthon voltam, ugyanúgy megkaptam a teljes fizetésemet. Nem volt semmilyen levonás, ilyen szempontból is ez egészen korrekt hozzáállás, úgy vélem.

Ezek a dánok: Amennyit te látsz a dán családokból, más az apukák hozzáállása a családjukhoz?

Melinda: Én azt mondom, hogy hasonló. Nem lehet általánosítani, hogy a magyarok ilyenek, a dánok meg mind olyanok. Az én dán családom 3-4 olyan emberből áll, akinek belelátok az életébe. Ami érdekes, hogy mindegyikben van legalább egy elvált szülő, és patchwork családok jöttek létre. De azt látom, hogy a sógorom, a sógornőim is igyekeznek minél jobban kivenni a részüket a gyereknevelésben. Nem mondom, hogy minden dán család ilyen, de az én családomra egy rossz szót nem tudok mondani.

Ezek a dánok: És azért volt olyan dolog, szokás, ami a kinti gyerekneveléssel kapcsolatos furcsa volt, vagy meglepett?

Melinda: Most hirtelen semmi sem jut eszembe. Mondjuk a lazaságot lehetne említeni. Nem az, hogy ráhagyjuk a gyerekre a dolgot, vagy hogy elhanyagoljuk, hanem hogy talán kevésbé féltik a gyereket. Hagyják, hogy próbálja meg a dolgot, hát, maximum lesz rajta egy seb, az is be fog gyógyulni. Egy eltörött kéz is össze fog forrni. Nem féltik túl a gyerekeket, mondjuk velem ellentétben. Amit még kiemelnék, hogy a szülők próbálnak hitelesek lenni a gyerek szemében. Csak azt várják el tőle, amit ők is megtesznek, én ezt látom a családon. Ugyanazt mutatják, amit elvárnak tőlük. Remélem, hogy mi is ilyenek tudunk lenni majd.