Május végén egy kormányközeli lapból és a közmédia Híradójából értesült az ország arról, hogy a kormány duplájára akarja emelni a lombikkezelések állami támogatását. Az alapvetően jó intézkedésnek azonban van árnyoldala is: a hírek szerint a többletkezeléseket csak három állami kórházban lehet majd igénybe venni, ráadásul a magánintézmények betegeinek a gyógyszertámogatását is drasztikusan csökkentenék. Az EMMI nem válaszolt a döntés szakmai hátterét firtató kérdéseinkre.
Hivatalosan IVF (in vitro fertilizáció), a köznyelvben lombikkezelés a neve annak az orvosi eljárásnak, melynek során a meddő pár női tagjától levett petesejtet laboratóriumi körülmények között megtermékenyítik a pár férfi tagjától levett spermiummal, majd beültetik a nő méhébe. A lombikkezelés előtt a pár mindkét tagjának alapos kivizsgáláson kell átesnie, a nő pedig hormonkezelést kap. A jelenleg érvényben lévő szabályozás szerint Magyarországon egy meddő párnak öt beültetést finanszíroz az egészségbiztosító.
A lombikkezelés nagyon drága, egy ciklus összköltsége átlagosan 1 millió forint. Ebből a kezeléseket megelőző kivizsgálások ára mintegy 200 ezer forint, a hormongyógyszerek ára támogatás nélkül 200-300 ezer forint, maga a kezelés pedig 400-500 ezer forint.
Az OEP-támogatás az IVF-kezelésre, és az ahhoz szükséges gyógyszerek árának 70 százalékára terjed ki. Magyarországon jelenleg három állami intézményben (Budai Meddőségi Központ, SOTE 1. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika, PTE Reprodukciós Központ) és nyolc magánintézményben (Dévai Intézet, Forgács Intézet, és a több városban működő Kaáli Intézet) vehető igénybe az OEP-támogatott lombikkezelés. Az állam az összes intézményben együttesen évi 6.600 kezelést finanszíroz, ám ennél jóval többre lenne szükség, mivel egyre többen küzdenek termékenységi problémákkal. Az OEP-támogatott intézményekben emiatt több hetes vagy akár hónapos várólisták vannak.
Aki nem szeretne várni, és anyagilag is megengedheti magának, az olyan magánintézményekben is jelentkezhet IVF-kezelésre, amelyekkel az állam nem kötött szerződést (Reprosys Termékenységi Központ, Róbert Károly Magánkórház, Versys Klinika). Az egészbiztosítással rendelkező betegeknek ekkor is jár a 70 százalékos gyógyszertámogatás, de a vizsgálatokat és a lombikkezelést saját zsebből kell fizetniük a pároknak.
Csak az állami intézményekben emelik az állami támogatást
2017. május 29-én jelent meg a kormányzati forrásokból mindig jól értesült Magyar Időkben egy cikk arról, hogy hamarosan emelkedik majd a lombikkezelések állami támogatása, így több meddő párnak születhet gyermeke.
A részletekről ugyanezen a napon a közmédia esti Híradója számolt be. Az M1 szerint az egészségügyi kabinet már elfogadta azt a jogszabályt, amely több ponton kibővíti a lombikprogram támogatását, és Ónodi-Szűcs Zoltán egészségügyért felelős államtitkár elmondta, hogy megdupláznák a beavatkozásokra szánt összegeket, valamint növelnék a gyógyszertámogatásokat is.
“Aki állami ellátásban van és állami ellátáson keresztül kapja meg kezelését, azoknak szeretnénk felemelni a gyógyszertámogatást a jelenlegi 70-ről 90 százalékra” – fogalmazott Ónodi-Szűcs Zoltán egészségügyért felelős államtitkár. Hozzátette: azok az állami intézmények, melyek a saját kapacitásaikat bővíteni szeretnék, a szükséges eszközök beszerzéséhez több milliárd forintos hozzájárulást kaphatnak.”
Már ebből is látszott, hogy a kormány szeretné kiszorítani a területről a magánintézményeket, és a HVG június 8-i információi is ezt a gyanút erősítik. A kiszivárgott hírek szerint az állami intézménybe járók gyógyszertámogatásának 70-ről 90 százalékra történő emelésével párhuzamosan a magánintézményekben saját pénzükön lombikkezelésen részt vevők gyógyszerköltségének támogatását 70 százalékról 25 százalékra tervezik csökkenteni.
A meddőségi szakember szerint gondok lesznek
Dr. Fülöp István, a Róbert Károly Magánkórház meddőségi részlegének vezetője az Átlátszónak elmondta, hogy a napvilágra került részletek alapján szerinte több komoly probléma is van a tervezett kormányzati intézkedéssel.
A főorvos erősen aggályosnak tartja, hogy az állam által beígért évi plusz hatezer lombikkezelést csak a három állami intézményben vehetik majd igénybe a meddő párok.
“Ha a fiatal nőgyógyászok most tömegesen döntenének amellett, hogy meddőségi szakemberek lesznek, akkor is csak 5 év múlva lesznek azok, és akkor is csak kezdők lesznek ezen a területen. Addig maradnak az eddigi szakemberek, vagy olyanok fognak ezzel foglalkozni, akik nem rendelkeznek megfelelő rutinnal. Ez a hormonkezelések fokozott kockázata (nagyon megterhelő a nő szervezete számára, és növelheti a mellrák veszélyét) miatt rendkívül aggályos.“
Az idén tíz éves Róbert Károly Magánkórház évente kérvényezte, hogy bekerülhessen azon intézmények közé, amelyekben OEP-támogatás keretein belül vehetnek részt a meddő párok lombikkezelésen. Kérelmüket azonban az EMMI minden alkalommal elutasította, 2001 óta nem adnak ilyen jogosultságot az állami finanszírozásba korábban bekerült magánintézmények (Dévai, Forgács, Kaáli) mellett újaknak.
Dr. Fülöp elmondása szerint hozzájuk havonta 80-100 pár érkezik meddőségi problémákkal, és a közvélekedéssel ellentétben pácienseik nem csak a “gazdagok” közül kerülnek ki, hanem nagyjából felük átlagos anyagi körülmények között él, akik különböző módokon, például családi segítséggel előteremtik a kezelés fedezetét. Van, aki azért megy hozzájuk, mert már igénybe vette mind az öt OEP-támogatott lombikkezelést, de egyik sem járt sikerrel; és van, aki egyből, vagy egy OEP-kezelés után hozzájuk fordul, mert nem akar várólistára kerülni, és úgy érzi, az állami keretek között kevesebb figyelem jut rá.
“Az nagyon klassz és támogatandó dolog, hogy az OEP-támogatott lombikkezelések számát meg akarják emelni, de ezt három intézménynek akarják kitolni. Amennyi ciklust ez a három intézet ma összesen csinál, ahhoz képest plusz 200 százalékot fognak kapni. Tehát egy egységre kapnak még kettő egységnyi ellátást. Arról nem beszélve, hogy minden intézményben pont annyi szakember van, amennyi azt az egy egységet el tudja látni. El tudja képzelni, mi fog történni, amikor három egységet kell ellátniuk?”
Dr. Fülöp István szerint azért is aggályos, hogy a plusztámogatást csak a három állami intézményben vehetik majd igénybe a párok, mert nincsenek pontos adatok az intézmények eredményességéről.
Nincs szigorú adatközlési rendszer, így nem lehet tudni, hogy mennyi a biokémai terhesség (ezt csak az elvégzett laborvizsgálatok tudják kimutatni, mert megáll a fejlődésben azelőtt, hogy ultrahanggal is észlelhető lenne), a klinikai terhesség (ezt a vérvétel pozitív eredményén túl a későbbi ultrahang vizsgálat során látható petezsák, illetve szívhang is igazolja, azaz az embrió megtapadt) és a take home baby rate aránya (a meddőségi kezelésből létrejött terhességből megszületett gyermekek száma) az egyes intézményekben 30 év alatt, 37 évig és 37 év felett.
A lombikkezelések eredményessége ugyanis egyszerű biológiai okokból összefüggésben van az anya életkorával: 37 éves korig átlagosan 40-45 százalék, 37-40 éves kor között 20-25 százalék, 40-42 éves kor között 10-15 százalék, 42-45 éves kor között pedig már csak 2 százalék a klinikai terhesség aránya.
Dr. Fülöp elmondása szerint a hozzájuk forduló páciensek többsége 38 év feletti, és ez egy általános tendencia mindenhol. A fejlett országokban világszerte kitolódott az első gyermek vállalásának ideje, és vannak, akik a biológiailag ideális életkor után szeretnének még egyet szülni.
A 37 év alatti korosztályban a meddőség leggyakoribb okai a pajzsmirigy-rendellenesség, az inzulinrezisztencia, a stressz okozta prolaktin-túltermelés, az endometriózis, az elzáródott petevezeték, a ciszták, a spermakép romlása (életmód, stressz, dohányzás), és a pszichikai okok. A kivizsgálások során 40 százalékban a nőknél, 40 százalékban a férfiaknál, és 20 százalékban mindkettőjüknél találnak meddőségi okot.
Az EMMI hallgat
Cikkünkben szerettünk volna hivatalos adatokat bemutatni a témával kapcsolatban, ezért először a Központi Statisztikai Hivatalhoz fordultunk. Kértük a (sajtóval mindig készségesen együttműködő) KSH-t, hogy küldjenek adatokat a meddő párok, mesterséges megtermékenyítések, meddőségi kezelések, lombikbébik számának alakulásáról, ám azt közölték, hogy sajnos nem rendelkeznek ilyen adatokkal.
A KSH tanácsára ezt követően a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőhöz (NEAK, korábbi nevén OEP) fordultunk június végén.
A NEAK-nak küldött megkeresésünk napján, június 28-án az EMMI-nek is levelet írtunk. Kértük a minisztériumot, hogy válaszoljanak az alábbi kérdéseinkre:
“- Az állami intézetek (Budai Meddőségi Központ, Semmelweis Egyetem 1. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika Asszisztált Reprodukciós Osztály, és a Pécsi Tudományegyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján működő Reprodukciós Központ) hány lombikkezelést végeztek az elmúlt 10 évben (évekre és intézményekre lebontva)? Ebből mennyi gyermek született, vagyis milyen az intézmények eredményességi statisztikája (évekre és intézményekre lebontva)?
– Az OEP által támogatott kezeléseket végző magánintézmények hány lombikkezelést végeztek az elmúlt 10 évben (évekre és intézményekre lebontva)? Ebből mennyi gyermek született, vagyis milyen az intézmények eredményességi statisztikája (évekre és intézményekre lebontva)?
– A 2017. május végén bejelentett, a lombikprogram támogatásának kibővítéséről szóló kormányzati döntést milyen kutatások, hatástanulmányok, felmérések előzték meg?
– A lombikprogram támogatásának kibővítése során miért csak a 3 állami intézményben kezeltek gyógyszertámogatását emelik a jelenlegi 70-ről 90 százalékra?
– A lombikprogram kibővítéséről szóló kormányhatározat értelmében valóban csak a 3 állami intézményben lesz lehetőség a többlettámogatásból megvalósuló kezelések igénybevételére? Ha igen, miért?
– Mekkora összegbe fog kerülni az állami intézmények fejlesztése (infrastruktúra, személyzet, eszközök), amely szükséges ahhoz, hogy a többlettámogatásból megvalósuló, a jelenleginél jóval nagyobb számú kezeléseket el tudják végezni? Készült már erről felmérés az intézmények, az OEP, vagy az EMMI részéről?
– A lombiktámogatás összegének növelése számításaik és/vagy véleményük szerint az így született gyermekek számának mekkora emelkedésével fog járni?”
Levelünk után néhány nappal az EMMI egészségügyi államtitkársága telefonon jelentkezett, és azt közölte, hogy sok kérdést tettünk fel, ráadásul a minisztériumban szabadságolások vannak, ezért csak egy hét múlva fognak válaszolni. Az egy hét letelte után visszahívtuk őket, akkor azt mondták, hogy elkészült a válasz, és már csak jóváhagyásra vár. Itt akadhatott el a dolog, mert azóta sem kaptuk meg.
A NEAK-nál szintén érdeklődtünk, ott megköszönték a kérdéseinket, és arról tájékoztattak, hogy továbbították azokat a felettes szervüknek, mert annak az illetékessége válaszolni. Igen, a NEAK felettes szerve az EMMI, ami erre a megkeresésünkre sem reagált.
Tehát hiába próbáltuk, nem sikerült megtudnunk az alábbi fontos dolgokat az államtól:
– statisztikai adatok a meddő párokról és meddőségi kezelésekről
– milyen számítások előzték meg a lombikkezelések támogatásának növelését
– miért részesítik előnyben az állami intézményeket
Rétvári Bence, az EMMI parlamenti államtitkára július 18-án egy írásbeli kérdésre adott válaszban annyit közölt, hogy “2010. évtől a magán és az állami fenntartású meddőségi centrumok összesen 41.050 darab művi megtermékenyítési eljárást végeztek a közfinanszírozás terhére, amelyekből összesen 8.895 volt eredményes. Az eredményességi ráta 21,67 százalék. Az adatoknál szükséges figyelembe venni, hogy a 2016-ban végzett beavatkozásokból még nem születhetett meg minden gyermek.”
Európai körkép
Az európai meddőségi kezelésekről az Emberi Reprodukcó és Embriológia Európai Társasága (European Society of Human Reproduction and Embryology, ESHRE) kér be adatokat, és azok alapján éves elemzéseket készít. A szervezet becslése szerint minden országban egymillió lakosonként évente 1.500 párnak lenne szüksége segítségre ahhoz, hogy gyermeke szülessen, és páronként egyetlen kezelési ciklus nem is elég.
Az ESHRE felé lejelentett legutolsó, 2012-es adatok alapján Magyarország nagyon rosszul áll ezen a téren: egymillió lakosra abban az évben csupán 489 kezelés jutott. Ezzel a teljes körűen adatokat szolgáltató európai országok között hazánk az utolsó. Az ESHRE számára teljes körűen adatokat szolgáltató európai országokban az egymillió főre jutó kezelések átlaga 1.200 felett volt, azaz Magyarország messze az átlag alatt maradt. (Sok ország hiányos adatokat szolgáltat, és azokat ellenőrizni is nehéz. Utóbbi átlagba csak azokat számolták bele, ahonnan minden klinika szolgáltatott adatokat.)
A legtöbb segítséget Európában a dánok kapják, ha probléma merül fel a fogamzással. Az egymillió főre jutó kezelések száma Dániában 2.723 volt 2012-ben, ez a legmagasabb a kontinensen. Az apró észak-európai országban 2012-ben több mint 3.500 gyermek született mesterséges megtermékenyítéssel, az összes baba 6,1 százaléka.
Az ESHRE több tanulmányában is megjegyzi, hogy országonként nagyon különböző a mesterséges megtermékenyítés jogi szabályozása és finanszírozása, ami ahhoz vezet, hogy nagyon sokan utaznak külföldre kezelésre. Az említett 2012-es évben 6.350 olyan kezelést jelentettek az ESHRE-nek, amelyet nem az adott pár saját országában végeztek el, ám a szervezet szerint a valódi szám még ennél is sokkal magasabb lehet.
Számtalan oka lehet annak, hogy valaki külföldre megy: Franciaországban például kizárják a kezelésből a leszbikus párokat és az egyedülálló nőket, Nagy-Britanniában pedig nagyon hosszúak a várólisták, és van, ahol egyszerűen csak túl drága egy beavatkozás. A kezelés miatt külföldre utazóknak egyharmada olasz, ugyanis ott a legszigorúbb a szabályozás.
A legtöbben Spanyolországba vagy Belgiumba mennek kezelésre, de népszerű úticél az Amerikai Egyesült Államok is, bár egy átfogó, egészségügyi témájú Eurostat-jelentés megjegyzi, hogy ott alapvetően a gazdagok kiváltsága a lombikkezelés, mert a piaci alapokra épülő egészségügyi rendszer miatt nagyon drága.
Amikor olyan elváltozást diagnosztizáltak a szervezetemben, mely műtéti – orvosi szakzsargonban invazív – beavatkozást igényel, elhatároztam, hogy belefogok egy...
