Morgan Wagner és Endo sorsa tizenöt éve fonódott össze, amikor a lánynak nagymamája megengedte, hogy lovat tartson. Azóta ketten elválaszthatatlanok.
Rendszeres résztvevői a working equitation versenyeknek, melyek ötvözik az ügyességi, díjlovagló és díjugrató feladatokat, és a szabadidomítás rejtelmeit is együtt fedezik fel. Oregoni otthonukból indulva a fél országot bejárták a különböző versenyek miatt, de Kanadában is szerepeltek már.
Endo életét a havivakság keserítette meg. A havivakság a lovak visszatérő szemgyulladása, egy olyan autoimmun betegség, ami az appaloosák körében rendkívül gyakori. Az enyhébb esetek kezelhetők és kordában tarthatók, de a súlyosabbak általában drasztikus lépéseket követelnek. A betegség miatt Endo fájdalmasan, lassan, fokozatosan veszítette el látását.
Endo 12 éves volt, amikor el kellett távolítani az egyik szemét, majd fél évvel később a másik szemét is elveszítette. És ez az a pont, ahol Morgan és az appaloosa története merőben eltér a megszokottól: nagyon kevés lótartó dönt mindkét szem eltávolítása mellett, sokkal gyakoribb döntés ilyenkor az eutanázia.
"Őszintén bevallom fogalmam sem volt, hogyan fogja a lovam feldolgozni ezt a megrendítő változást és hogyan fog boldogulni" ismerte el Morgan.
"De meg akartam adni neki az esélyt. Tudtam, hogy eljöhet az a pont, hogy el kell engednünk őt, ha nem tud megbirkózni a vaksággal. A saját krónikus betegségem mutatta meg, milyen nehéz pontosan meghatározni, mit is nevezhetünk minőségi életnek."
Morgan lupuszban, egy krónikus autoimmun betegségben szenved, ez élete minden területét megnehezíti, s olykor maga a tudat, hogy nem tehet meg bármikor bármit, mély depresszióba sodorta őt. Endot azonban semmi sem zökkentette ki a harmóniájából és bámulatosan gyorsan alkalmazkodott az új helyzethez.
Második műtéte után néhány órával már úgy mozgott a bokszban, mintha még mindig látna.
Endo példája adott erőt Morgannak, hogy új célokat tűzzün ki maga elé és visszatérjen azokhoz a dolgokhoz, amiket szeret.
Endo nagyon gyorsan belerázódott új életébe. Morgan észrevette, hogy Endo illatok és érintések útján mindent érzékel, tudja, hogy a kapu nyitva vagy csukva van, tudja hol vannak a fák és más akadályok.
Endo állatorvosa azt javasolta, hogy a ló minél hamarabb térjen vissza a megszokott kerékvágásba, így a páros hamarosan ismét együtt edzett.
Endo először nehezen találta meg az egyensúlyát, és még ma sem szívesen vágtázik, ha nincs vele gazdája, hogy irányítsa őt.
Morgan hangsegítségekkel képezte a földi munka során, szabadidomítási trükköket tanított lovának, majd belevágtak a working equitation versenyekre való felkészülésbe is. Itt külön kihívás számukra, hogy a pálya ugrást is tartogat, amit Endo szintén hangsegítségre teljesít.
Ítt egy videó Morgan és Endo texasi szerepléséről, ahol a zaj újabb kihívás elé állította a párost:
Forrás: HorseNation, http://lovasok.hu