Minden az Alfa, Z-, Y-, X generációkról, a boomerekről, s még a veteránokról is!

Pán Péter, STOP!

Pán Péter, STOP!

A londoni magyarok nem eszik forrón a Brexitet

subject: MARMITE

2016. július 12. - panpeterstop

Hogyan reagálnak a Nagy-Britanniában élő magyarok a Brexitre? Tervezik a hazautazást, vagy abban remény­kednek, hogy a helyi munkaerő úgyse tudja pótolni őket? És mi a helyzet a vegyes párokkal? És vajon sokan mennek majd bele érdekházasságba, csak hogy kint maradhas­sanak? Nézzünk meg néhány véleményt!
brexit-1477447_1920.jpg

Mindenütt jó, de a legjobb Nagy- Britanniában(?)

Bár a legutóbbi nagy mintás ifjúságkutatás szerint a fiatalok több mint fele egyértelműen pozitív érzelmekkel viseltet Magyarország iránt (71 százalék szereti az országot, 59 százalék élete nagy részét inkább Magyarországon szeretné leélni), mégis sokan úgy érzik, jobb máshol (például az Egyesült Királyságban) szerencsét próbálni, vagy ha nem is jobb, de kénytelenek. 

Mennyi az annyi: százezer vagy egy millió?

Az egyik legkedveltebb emigrációs célállomás az Egyesült Királyság, ahol egyes adatok szerint az ottani magyarok száma nem éri el a százezret sem, mások pedig akár egy millióra is saccolják őket. Erre a köztisztelendőnek örvendő Besenyő Pista bácsi ennyit mondana: Nem mindegy, hogy az állapotom ideális, vagy az ideálom állapotos. Mindenesetre elég a facebook-os ismerőseink között körülnézni, biztos nem nehéz találni köztük olyat (én kapásból nyolcat találtam), aki már jó ideje a ködös Albionban keresi kenyerét. No de, ha nem is tudjuk pontosan hányan vannak, mégis kik ők, hány évesek, lányok vagy fiúk?

Az ATV egyik cikkében a ki- és bevándorlás alakulását is figyelemmel kísérő, az MTA KRTK Közgazdaság-tudományi Intézete által kiadott  Munkaerőpiaci tükör adatait összefoglalva mutatja be az Egyesült Királyságban élő magyarokat:

Az Egyesült Királyságba előszeretettel mennek a fiatalabbak (40 év alattiak), az egyedül­állók, illetve a felsőfokú végzettségűek. Bár az ott élő honfitársaink foglalkoztatottsága igen magas (83 százalék), és az átlagos arányt messze meghaladja köztük a magasan kvalifikáltak aránya, a legtöbben képzettséget nem vagy kevésbé igénylő munkát végeznek.

A leírt statisztikák sok mindenben vonatkoztathatóak Nagy-Britanniában élő néhány ismerősünkre. Magasan képzettek, többnyire 40 év alattiak, igaz nem mindegyikük egyedülálló, de egyedülállóként költözött ki a szigetországba. Nézzük meg hogyan reagáltak a Brexit hírére!

rb.png
Gyarmati rendszer újratöltve és Segély utca

 Nem csodálkozom azon, hogy ennyi külföldi munkavállaló él itt, köztük mi magyarok. Nem kell történelem szakra járni, - elég, ha csak a Gandhit, az Arábiai Lawrence-t, a Rettenthetetlent vagy az Úri passziókat láttuk - hogy világos legyen: az egész angol társadalom évszázadok óta olcsó külföldi munkaerőre épülő gyarmati rendszer. Ez a mostani helyzet ennek a modern manifesztációja: ha nem megy Mohamed a hegyhez, a hegy megy Mohamedhez. Lehet, hogy ez a hegy kicsit már nagy lett egyeseknek, meg egy kicsit jobban meg van fizetve. (Edina, 32, óvónő)

colony.jpg

Nyilván én csak a hírekből tudok tájékozódni, hogy mi is lesz az itt élő EU-s állampolgárokkal, és elég vegyes a kép, de a zöme belátja, hogy hazaküldeni szinte öngyilkosság lenne. Összeomlana az ország. Persze, akik itt élnek több, mint öt éve kérhetnek brit állampolgárságot vagy esetleg már házasok egy brittel vagy valami úton-módon találnának megoldást, hogy maradhassanak. Én eddig nem akartam brit állampolgár lenni és nem is szeretnék, szóval bízom benne, hogy megegyeznek majd az EU-val. (Zsuzsa, mérnök, 38)

Lórodi László munkajogi szakjogász az M1 Ma reggel című műsorában hasonlóan vélekedik erről, csak jogásznyelven: 

Jelenleg 3 millió uniós polgár tartózkodik az Egyesült Királyságban, ezek nagy része dolgozik. Őket pótolni 2-3 év alatt gyakorlatilag lehetetlen. 

József, 40 éves biztonsági és munkavédelmi igazgató egy menő londoni szállodában, 2004 óta él kint; Londonban találkozott litván feleségével, és két fiú gyermekük ott született brit állampolgárként. Házat vettek, lakáskölcsönt törlesztenek. Szerinte a referendum eredménye sokakat meglepett:

.. bár hangzottak el az EU-s 'népvándorlással', illetve, annak nem kívánt hatásaival kapcsolatos csattanós politikai szlogenek, tudniillik, hogy az olcsó európai munkaerő elveszi a helyi britektől a munkalehetőségeket, de senki nem gondolta volna azt, hogy ezek a demagóg és tényeket figyelmen kívül hagyó kampányszövegek a többségnél halló fülekre találnak majd. Pláne, ha figyelembe vesszük a volt angol gyarmatokról évszázadok óta tartó bevándorlását olyan népcsoportoknak, akiknek az asszimilációja (a nyilvánvaló kulturális és vallási különbségek miatt) a mai napig nem történt meg végképp, ami számos rizikófaktort rejt magában (radikalizálódás; 'gettósodás'; helyi szociális háló feszülésig való kihasználása; stb.). Ehhez képest az európai bevándorlási hullám csupa képzett, nyelveket beszélő, merész, becsületesen dolgozni akaró, és egy hasonló keresztény kultúrtörténeti háttérből jövő emberek rövid vagy közepesen hosszú távú vállalkozása jobb és biztosabb munkakörülmények reményében. Arról nem is beszélve, hogy többségünk csupa olyan munkára bólintott rá amikor kijött, amihez egy brit biztosan nem alacsonyodott volna le; akkor már inkább választanának egy stresszmentes életet a 'Segély utcában' - ahogy errefelé mondják egy helyi sorozat kapcsán. (József, 40, biztonsági és munkavédelmi igazgató) 

benefits-street.jpg

"Egyfajta elvetettségi szindróma"

A fentiek miatt úgy látom, sok európai sorstársamat érzelmileg érzékenyen érintett a Brexit... majdnem hogy egyfajta elvetettségi szindróma mutatkozik sokukon. London, ahol mi dolgozunk, eleve multinacionális, így az itt élő és dolgozó britek többsége 'in' párti volt. Ez még inkább igaz az iparágra (szállodaipar), amelyben én 20 éve dolgozom. De a vendéglátóipar egyéb területein (éttermek, kávézók, bárok) is leginkább EU-s munkaerő biztosítja a szolgáltatást, ezen szektorokban ugyanis a fizetések nem túl rózsásak, a ledolgozandó műszakok pedig hosszúak. Jelen pillanatban nehéz elképzelni, hogy ezeket a szektorokat sikeresen fel lehetne tölteni hasonló képzettségű és elszántságú helyi munkaerővel...ezt legtöbb brit kollégám világosan látja, és a realitás talaján maradva ők Brexit-ellenesek...Ők látják, felfogják az EU-s munkaerő által nyújtott valós gazdasági értékeket, így rájuk nem igazán hatott az EU-s bevándorlás veszélyeivel riogató demagóg politikai propaganda...kivételt talán a középkorú vagy annál idősebb korosztály jelentheti, akiket sokkal érzékenyebben érinthetett társadalmuknak a szemük előtt való multinacionalizálódása. Amit sokuk szerintem szívesen figyelmen kívül hagy az, hogy a britek évszázadokon keresztül hajtottak végre egy sokkal erőszakosabb és betolakodóbb gyarmatosítást Afrikától Ázsián keresztül egészen Kínáig, és a jelenlegi jóléti államuk alapjaihoz számos nemzetek, országok leigázása és kiszipolyozása biztosította a tőkét. Ez a magatartásforma mind a mai napig megfigyelhető az átlag brit 'holidaymaker'-ekkel kapcsolatban, akik Spanyolországtól Görögországig ragaszkodnak full English breakfast-jeikhez, otthoni mintára kialakított pub-jaikhoz, ahol nagyképernyős tévén nézik a premier league aktuális meccseit, illetve szerveznek több napos legény- és leánybúcsú tivornyákat, a helyi lakosokat megbotránkoztató antiszociális viselkedésükkel. Jelen pillanatban viszont úgy néz ki, hogy a politikai taktikázás a Brexit pártiak részéről visszafelé sült el, ugyanis vezetők sorra menekültek el a Brexit kivitelezését célzó EU-s tárgyalások felelőssége elől... világossá vált, hogy a szlogenek mögött nem voltak gondosan megalkotott tervek, és igazából a jelen közéleti elitben senki nem tudja, hogyan tovább... nagyon jelentős hatalmi átrendeződés folytatódik nemcsak gazdasági és kormányzati szinten, de szinte minden nagyobb politikai párton belül is. (József, 40, biztonsági és munkavédelmi igazgató) 

Én szerencsésnek mondhatom magam, mert nincsen olyan ismerősöm, kollégám stb., aki éreztetné velem, hogy nem kívántak vagyunk itt. Minden egyes ismerősöm a maradás mellett szavazott, és el voltak keseredve az eredményen. (Zsuzsa, mérnök, 38)

 

"Engem speciel jobban idegesít, hogy ma 368 Ft volt egy GBP"

Andi szintén azoknak a magyar munkavállalóknak a mintapéldánya, akik nem veszik félvállról a munkát. Mire elolvastuk "Öt főnökkel Londonban" című posztját a Határátkelőn, már szinte el is fáradtunk, annyira pörögtek benne az események. Megkérdeztük, például, hogy mit gondol, Ian Lindsay budapesti brit nagykövet a kint dolgozó magyarok megnyugtatására elmondott beszédéről:

 Sokszor sok helyen elhangzott, hogy ne aggódjon, aki már itt van, nyilván nem lesz kirakva.. Aztán az új jelölt, Theresa May, tegnap már azt nyilatkozta, hogy a kilépési tárgyalások során az itt élő EU citizenek helyzetére nem biztos, hogy figyelemmel tudnak lenni. Olvastam olyat is, hogy aki 1. felsőfokú végzettséggel rendelkezik 2. Évi min £25k keres és 3. Papírokkal tudja igazolni, hogy adózik, az minden további nélkül maradhat. Plusz előny, ha semmilyen benefitet, ne adj isten doll-t nem veszel igénybe, ami az itt elő magyarok aránylag kis százalékáról mondható el...Aztán volt szó arról, hogy esetlegesen hasonló elbírálás alá esünk majd, mint az ausztrálok, aki ugye 2 éves vízumra vannak kárhoztatva, és akkor tudnak tovább maradni, ha az alkalmazó cég be tudja bizonyítani, hogy nincs olyan angol állampolgár, aki jelentkezett a munkára és megfelel ... Engem speciel jobban idegesít, hogy ma 368 Ft volt egy GBP...(Andi, 30, személyi asszisztens)
brexit2.jpg

Viccek és frigyek

 Volt sok vicc amúgy abból, hogy a Brexiten a brit szingli férfiak járnak jól, akik már megkérték néhány helyes magyar lánynak a kezét...lehet, hogy ezután majd jobban átgondolják a kinti magyar lányok, hogy kapásból visszautasítják-e a kezükért esdeklő itteni brit úriembereket.  Nem tudom elképzelni, hogy két éven belül leváljunk itt az EU-ról. Bár addig lehet, hogy férjhez megyek. A brit srácok aranyosak és a magyarokhoz képest azt tapasztaltam könnyebben bevállalják a gyerekeket is. (Edina, 32, óvónő)

Amikor a Brexit másnapján bementem dolgozni, akkor volt sok vicc az érdekházasságokról. Kaptam kb. 20 db felajánlást, hogy nagyon szívesen elvesznek, hogy itt tudjak maradni és persze én is felajánlottam, hogy hajlandó vagyok hozzámenni egy angolhoz, hogy EU-s állampolgár maradhasson..  in reality, az egész történet elkepesztően keresztbe vágja az emberi kapcsolatokat. Nyilván a civilizáltabbak nem mutatják ki annyira, mint a kevésbé kulturáltak. De én most inkább arra gondolok, hogy például csak az én ismerősi körömben 5 (!) interkulturális pár van, akik nem nagyon tudják, hogy mi legyen.. Egyikük sem angol, és az angol, egyiküknek sem biztos pont az angol talaj. Most képzeld el, hogy pl., egy spanyol-olasz pár, 4,5 éve vannak itt, hova mennek, ha esetleg úgy alakul? Bele sem merek gondolni, hogy ez London szinten mennyi embert érinthet.(Andi, 30, személyi asszisztens)

 

A magyar és EU diákok nem fognak szenvedni a Brexit következményeitől, legalábbis rövidtávon

- mondja Bence, egyetemista, akit szeptembertől felvettek egy londoni egyetemre, így számára sorsdöntőnek számított a népszavazás:

Sok sorstársam félt a népszavazás eredményétől és sokan estek kétségbe az eredmény után. Én azért valamelyest optimistán kezeltem az első pillanattól kezdve, hiszen az egyetem mindenkit tájékoztatott és biztosított, hogy a tandíj nem fog növekedni az elkövetkezendő évben és szintre biztosra vehető, hogy a mi három éves képzésünk alatt sem fog egyáltalán. Először is ugye a hivatalos kilépési folyamat el sem kezdődött, még egyáltalán nem biztos, hogy a Brexit valóban megtörténik-e, az eredményt nem kötelező végrehajtania a brit parlamentnek. Sok magyar diák osztja ezt a véleményt. De akárhogyan is lesz, eddig úgy tűnik, hogy a magyar és EU diákok nem fognak szenvedni a Brexit következményeitől, legalábbis rövidtávon ez látható. Az hivatalos kilépési folyamat az uniós szabályok szerint két év, de ez elhúzódhat. Mi rég le fogunk diplomázni, mire az Egyesült Királyság kikerül az Unióból, ha egyáltalán tényleg kilép. (Bence 23, egyetemista)

 

"... ez lódított egyet a mérleg egyik oldalán"

A saját ismerősi körömben nem pánikolnak, ők tájékozódnak és tudják, hogy nincs erre ok. Azt viszont tudom fórumokról, hogy sok mindenkinél elgurult a gyógyszer, és elkezdtek azonnali tervet gyártani, meg értéktárgyakat eladni. Szerintem erre semmi szükség. Hozzáteszem, hogy valószínű én is költözni fogok. Már gondolkodtam egy ideje rajta, hogy mi legyen és ez lódított egyet a mérleg egyik oldalán. (Andi, 30, személyi asszisztens)

clash.jpg

Anyaggyűjtés közben rábukkantunk Szily László korábbi, hasonló témájú írására, amelyben kéri, hogy a Nagy-Britanniában élők írják meg neki gondolataikat. A témát még nem zárta le. Mi is nyitva hagyjuk. Várjuk ide is a véleményeket. A SUBJECT-be pedig írjátok be: "Should I stay or should I go", mert az egy elég híres Clash szám, de már lehet lekéstünk ezzel...

Ha tetszett, lájkold Facebook-oldalunkat!

A bejegyzés trackback címe:

https://panpeterstop.blog.hu/api/trackback/id/tr828881198

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása